Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Jeszenszky Sándor: Látogatói kísérletek műszaki múzeumokban – Esettanulmány egy száz évvel ezelőtti múzeumi röntgen-kísérlet rekonstruálásáról

- A röntgencső. Az előzőekben Ismertetett hidegkatódos röntgencső, fa állványba rögzítve. (Afa szolgált nagyfeszültségű szigetelésre!) Mivel csak néhány rövid idejű impulzussal terhelték, nem volt szükség különleges hűtésű, nagyteljesítményű csőre, megfelelt egy kisebb, 10-14 cm gömb átmérőjű cső, egyszerű, sugárzó hűtésű platina antikatóddal. A cső légritkítása körülbelül 60 kV-os gázkisülést tett lehetővé, ez közepes áthatolóképességű sugarakat gerjesztett. (Az orvosi gyakorlatban a mellkas átvilágításakor alkalmazott sugarakat nevezték közepes keménységűnek). - A sugárszűrők. A berendezés legjellegzetesebb eleme a sugárvédő fal a rászerelt forgótárcsás szűrőváltóval és a különféle anyagokból készített szűrőkkel. A védőfalat 5 mm-es ólomlemez borította, azért, hogy elzárja a sugarak útját a fal túlsó oldalán levő dózismérő felé. A sugarak csak a lemezen levő 3 cm átmérőjű lyukon és az előtte levő szűrőn keresztül juthattak a dózismérő lemezei közé. A szűrőváltó tárcsát az üvegszekrényből kinyúló nyomógombbal lehetett gombnyomásonként 1/5 fordulattal elfordítani. A tárcsa alaphelyzetében nem volt szűrő, tehát a sugarak akadály nélkül jutottak a mérőműszerhez. Ezt követően 2 mm-es alumínium, 2 mm-es koronaüveg, 2 mm-es, ólomoxid tartalmú flintüveg, végül 1 mm-es ólomlemez került a védőfal nyílása elé. - A sugárzásmérő. A sugármennyiség mérése két fémtárcsából álló lapkondenzátor kisütésével történt. A kondenzátort egy Zamboni-oszlop töltötte fel kb. 250-300 V-ra. A Zamboni-oszlop egy különleges Volta-oszlop, a szokásos fémlemezek helyett egymásra helyezett fémezett papírkorongokból áll, a fémfelületek között azonban nem nedves (sós vagy savas vízzel nedvesített) posztó korongok vannak, mint a Volta-oszlopban, hanem csupán száraz papírlapok. Ezek a lapok azonban a légnedvesség következtében nem teljesen szárazak, ezért működik az elem. (Eleinte nem értették a működését, egyfajta perpetuum mobilére gyanakodtak.) A „száraz" oszlop élettartama az igen lassú elektrokémiai folyamatok miatt nagyon hosszú, több évtized, árama viszont csupán néhány nanoamper, ennyi azonban elég a néhány pikofarad kapacitású mérőkondenzátor feltöltésére. A szivárgó-áram veszteségek elkerülése céljából a látogatók a nyomógombbal nem közvetlenül kapcsolták az oszlop feszültségét a kondenzátorra, hanem egy nagyon jól szigeteit relé közbeiktatásával. A feszültséget az elektrosztatikából ismert aranyfüst (arany fólia) lemezes elektroszkóp mutatta.