Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Tanulmányok - Antal Ildikó: A Ganz Gyár Elektrotechnikai Osztályának alapítása és első évtizedei
azonban a villamos közművek generátorainál az öngerjesztésről le kellett mondani, mert az ilyen váltakozó áramú gépeket nem lehetett párhuzamosan járatni. 1883. július 1 -én került a Ganz-gyár villamossági osztályára gépszerkesztőnek BLÁTHY OTTÓ TITUSZ (1860-1939). BLÁTHY 1882-ben kapott a bécsi műegyetem gépészmérnöki karán gépészmérnöki oklevelet. A Magyar Állami Gépgyárnak lett rajzolója és műhelymérnöke. Ez a munkakör azonban nem elégítette ki, ezért lépett a Ganz-gyár szolgálatába. Belépése után azonnal bekapcsolódott a bécsi elektrotechnikai kiállításra való felkészülés munkálataiba. FARADAY kísérleteinek és MAXWELL elméleti munkáinak tanulmányozása során felismerte a „mágneses Ohm-törvény" gyakorlati alkalmazásának módját. Ezt a törvényt MAXWELL végleges formában már 1873-ban kifejezte egyenletek segítségével, de a gyakorlati életbe addig nem vitte át senki, BLÁTHY volt az első, aki a mágnesezési görbék segítségével ki tudta számítani a mágneses köröket és ily módon villamos gépeket gazdaságosabban tudott méretezni, és a gépek teljesítményét azonos súly mellett az addiginak többszörösére emelte, KAPP, majd HOPKINSON, aki után a mágneses Ohm-törvényt elnevezték, csak 1886-ban, illetve 1887-ben tették közzé erre vonatkozó tanulmányaikat. BLÁTHY számos akkori géptípust vizsgált meg és a gépészmérnök szemével elemezve az eredményeket, felállított egy eddig ismeretlen szerkesztési vezérelvet. Ebben rámutatott, hogy a dinamógép armatúrájának felmelegedése nem a tekercsben beálló áramsűrűséggel, hanem a veszteségnek az armatúra külső felülete egységére eső értékével arányos. Az általa megállapított szerkesztési vezérelvek lehetővé tették, hogy a dinamógépek méreteit előre kiszámíthassa. Ezzel a versenytársak gépszerkesztőit jó néhány évvel megelőzte. A dinamógépek mágneseinek keresztmetszetét növelve a gépek teljesítményét is növelte. Az 1884-ben szerkesztett Gnom-dinamó mágneseit meg is rövidítve, tovább csökkentette a mágneses ellenállást. BLÁTHY nem hozta nyilvánosságra eredményeit, mert a Ganz-gyárnak nem állott érdekében, hogy a versenytársak hasonlóan kedvező helyzetbe jussanak. A mágneses kör szerepének felismerése és számítása jelentős lépés volt a gyár forgógépeinek tervezése szempontjából, majd nagymértékben járult hozzá a transzformátor megalkotásához is. A Ganz-gyár és a magyar mérnökök munkáját az első években csak itthon ismerték. Az 1883. évi bécsi villamossági kiállítás adott alkalmat a külföld előtt való bemutatkozásra, ahol a gyár gyártmányai iránti érdeklődés középpontjában egy 140 lóerős (105 kW) álló gőzgép volt 27 , amely közvetlenül hajtotta a vele közös tengelyre szerelt váltakozó áramú generátort. Itt a lendítőkereket a nagy mágneskerék lendítőtömege pótolta. Mechwart volt az, aki először ismerte fel, hogy váltakozó áramú generátorokat lendítőkerék nélkül is lehet gőzgéppel közvetlenül meghajtani. Sokkal később, amikor a külföld is áttért a váltakozó áram használatára és ilyen típusú gépcsoportokat kezdtek építeni, már teljesen megfeledkeztek arról, hogy ezt a szerkezeti megoldást MECHWARTnak köszönhetik.
