Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Alvári Csaba: A telefon történetének kezdetei hazánkban – 130 éves a telefon Magyarországon

A telefon-bemutatók formája 1876-ban, az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki, amelyet aztán az európai országok is átvettek. A bemutatók a nyilvánosság előtt zajlottak (pl. az 1876. évi philadelphiai kiállításon). Kisebb-nagyobb távolságra levő helyiségeket kötöttek össze egy-két telefonnal, a jelenlevők kipróbálhatták a készüléket. Többféle hang továbbításával is próbálkoztak, fütyültek, énekeltek, hangszereket szólaltattak meg. A meghívottak között ott voltak a sajtó képviselői is. Ez a megoldás nagyon szerencsésnek bizonyult. A sajtóbeszámolók révén hamar eljutott az emberekhez a telefon híre, aminek jelentős szerepe volt a találmány használatának gyors elterjedésében. Ehhez a jól megválasztott marketing is hozzájárult. A telefonokat ekkoriban párban árulták, mivel még nem voltak hálózatok. A vevő igényei szerint vásárolhatott vezetéket a készülékekkel együtt. Ha a két készüléket összekapcsolta, kedvére telefonálhatott minden költség nélkül. A19. század utolsó harmadában már léteztek tudományos egyesületek, akadémiák, voltak szakmai folyóiratok, ezeknek azonban nem volt különösebb szerepe a telefon elterjedésében. A tudomány képviselői az első telefon-bemutatókon a nagyközönség soraiban foglaltak helyet. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a telefonról az első leírás a Nature-ben jelent meg 1876. szeptember 14-én. Az információ terjedésében fontos tényező, hogy milyen nehézséget jelent a hír megértése, és van-e már olyan hálózat, amelyen az üzenet haladhat. Ezek a tényezők a telefon elterjedésére is hatással voltak. Angliában már 1877. januárjában jelennek meg sajtóközlemények a telefonról. A telefon angliai gyors megismerését az is elősegítette, hogy feltalálója, ALEXANDER GRAHAM BELL 1877-78-ban feleségével Angliában tartózkodott. Németország és Franciaország angol közvetítéssel ismeri meg a telefont. Számunkra Németország az érdekesebb, ugyanis Magyarországon elsősorban a német nyelvű sajtót olvasták ekkoriban. Ausztria német, Magyarország pedig német és osztrák közvetítéssel értesül a telefonról. Ebben az időszakban, ahová eljutott a telefon híre és maga a készülék, az érdeklődők, a barkácsolni szerető emberek, a tudósok, mérnökök elkezdik vizsgálni, próbálgatni az igen egyszerű készüléket abból a célból, hogy megtudják, mire lehet még a beszéden kívül használni, hogyan lehet tökéletesíteni. A telefonbeszélgetés időpontját például előre egyeztetni kellett, mert semmi sem jelezte a hívást. A beszédhang aránylag halk volt, sok ember nem hallotta, vagy nem értette meg. A hivatalos értesítést TAKÁCS JÁNOS országos távírdal főigazgató kapta Berlinből a telefonról, majd a lapokban is kezdenek megjelenni az osztrák és német, telefonnal kapcsolatos eseményekről szóló írások. TAKÁCS JÁNOS (1813-1881) országos távírdai főigazgatónak meghatározó szerepe volt a telefon magyarországi elterjedésében, TAKÁCS JÁNOS 1839-41 között a bécsi Polytechnikumban tanult. 1841-ben megválasztják a kolozsvári református főtanoda tanárává. Itt lehetőséget kap arra, hogy Berlinben továbbtanuljon. Atanulmányok 1844 tavaszáig tartanak. Közben az iskolai szünidők alatt beutazza Európa több országát. Jár Svájcban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban. 1849 tavaszán a közmunka- és közlekedési minisztérium kodifikáló titkára volt. 1850-ben a haditörvényszék ítélete alapján megfosztják tanári állásától. Ekkor Pestre költözik. GOROVE ISTVÁN miniszter nevezte ki a távírda vezetőjévé