Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Vámos Éva Katalin: Természettudósok három generációja Magyarországon, 1849–1918

WINKLER LAJOS WINKLER LAJOS (Arad 1863-Budapest, 1939) a kémia professzora volt a budapesti Tudományegyetemen és 1896 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

45 Szakterülete az analitikai kémia és a gyógyszerészet volt. Fő kutatási témái a precíziós gravimetria, a gázanalízis, a víz- és gyógyszeranalízis voltak. A vízben oldott oxigén meghatározásának általa kidolgozott módszere „Winkler-féle jodometriás meghatározás" néven vált ismertté, WINKLER nem vett részt rendszeresen a tudományos egyesületek munkájában. Igaz, neve - ha nem is tartósan - időről időre feltűnt, mint folyóiratok szerkesztőjéé. 16. kép. Winkler Lajos (1863-1939) szobra az ELTE aulájában Nagyon tudatosan védte kutatásra szánt idejét a tudományos közélet kötelezettségeitől. Minden nap délben ment be az egyetemre, leadta óráit délután 2-től 3-ig, az Intézettel kapcsolatos teendőket délután 3-tól 6-ig elvégezte, majd laboratóriumában dolgozott este 6-tól reggel 6-ig. Véleménye szerint „intézeti ember napközben képtelen dolgozni, mivel állandóan zavarják." Életmódja miatt számosan különcnek tartották. Egyik tanársegédjének egyszer erről azt mondta: „Nem vagyok olyan bolond, amilyennek kinézek, sőt egyáltalán nem is vagyok bolond, csak megjátszom a bolondot, különben nem hagynának élni." Mindennek eredményeképpen 242 cikket tett közzé, közöttük 150-et német nyelven, a szakma legrangosabb folyóirataiban.

46