Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Múzeumi épületek - Fábián Éva–Próder István–Vargáné Nyári Katalin: Műszaki múzeum egy történelmi épületben

Avar rekonstrukciós helyreállítása a NIM és a Városi Tanács kezdeményezésére a Budavári Palota beruházóján keresztül került a Városépítési Tudományos Intézethez (VÁTI). SÁNDY PÉTERNÉ WOLF KATALIN tervező 1972-1975 között elkészítette a vár végleges kiviteli terveit, ezek költségirányzata már 49 m Ft volt. [12, 20] A későbbi kevésbé jelentős helyreállítások során kitűnt, hogy a vár végleges rekonstrukciójához kb. 125 m Ft-ra lenne szükség, amely összeget sem a NIM, sem a Múzeumot támogató vegyipari vállalatok nem tudták biztosítani. A rendkívül munkaigényes műemlék helyreállításához Várpalota térségében építőipari kapacitás sem volt. [12] A holtpontról való kimozduláshoz kapóra jött a városi vezetőség és a szénbányák javaslata. Eszerint a Sándy-tervek alapján - a NIM-ban e célra előirányzott pénzből - helyreállítják a vár nyugati szárnyának első emeletén, a déli szárny folytatásában az egykori lovagterem „emeleti részét". Itt kívánták elhelyezni a várpalotai bányászkodás centenáriumi kiállítását. A kivitelezés - a tervező helyszíni művezetése mellett - a nyílászárók, ajtók, ülőfülkés ablakok műemléki helyreállításával, helyenkénti pótlásával, korabeli vakolatok bemutatásával történt, a helyreállítást a szénbányák dolgozói végezték. [14,15] Az 1970-es évek második felében a vár további helyreállítása kivitelező hiányában ismét megakadt, a felújítási munkák késtek. A még mindig tartó mostoha körülmények, az állandó beázások, a kezdetleges fűtés miatt a gyűjteményi anyagok, a kiállítások megóvása, a tárgyak felületkezelése sokszor emberfeletti erőfeszítést kívánt. A Múzeum nehézségeit fokozta az 1979. január eleji páratlan erősségű vihar, amely a várépület déli főszárnyának tetőzetét a tartógerendákkal együtt letépte. Az épület 10 hónapig ázott, ismét kivitelezői kapacitás hiányában. Az év végén a tetőzetet ideiglenes lefedték, a műemléki épületet hullámpalával! Az 1980-as években - amikor a múzeum Veszprémbe telepítésének gondolata is felmerült - felsőbb utasításra a Várpalotai Szénbányák Vegyes Üzeme elvállalta a kivitelezést. A Sándy-féle tervek alapján a lépcsőházból megközelíthető, addig romos II. emeleti déli szárny és annak folytatásában a nyugati szárny kivitelezése valósult meg. Továbbá az ideiglenesen helyreállított, továbbra is fűtetlen - nyugati szárnyon lévő - helyiségbe a tárgyi raktár áttelepült. Ennek megközelítése (ez korábban az udvaron át történt) az első emeletről, az épületen belül vált lehetővé. 1984-ben a II. emeleti keleti szárny műemléki helyreállítása is elkészült, ezzel befejeződött a teljes második emelet rekonstrukciós helyreállítása, 20 db hőtárolós kályha beépítésével. [13, 14, 15] Avar - még a Károlyi-tervek alapján kivitelezett, kb. 480 m

2-es- lapos-tetős, tetősétányos födémje az elmúlt négy évtized alatt többször szigetelés-felújítást, újabb, modernebb kivitelezési megoldást igényelt. A födémet azonban az 1979. januári szélvihar tovább károsította. Az 1980-as évek végén megkezdődött a földszinti palotarész helyreállítása az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezető tervezője, OLTAI PÉTER tervei alapján, helyszíni művezetéssel. A kivitelezés megint elakadt, közbejött a rendszerváltás, a pénz elfogyott, a kivitelező cég - a várpalotai bányászat leállítását követően - feloszlott. [14]