Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Múzeumi épületek - Fábián Éva–Próder István–Vargáné Nyári Katalin: Műszaki múzeum egy történelmi épületben

FÁBIÁN ÉVA - PRÓDER ISTVÁN - VARGÁNÉ NYÁRI KATALIN* MŰSZAKI MÚZEUM EGY TÖRTÉNELMI ÉPÜLETBEN A magyar vegyipar fejlesztésére tett intézkedések közben merült fel annak gondolata, hogy be kellene mutatni a vegyipar fejlődését, fejlesztését a történeti Magyarországon. A vegyészet emlékeinek megmentésére, felkutatására és összegyűjtésére már az 1950-es évek végén történtek intézkedések. Többirányú előkészítő munka után 1961-ben megalakult a Vegyészeti Múzeumi Bizottság, amely az elvi kérdések tisztázása után átadta helyet a Nehézipari Minisztériumban (NIM) működő operatív szervező irodának, amelyet később a Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) fennhatósága alá helyeztek. A Művelődési Minisztérium 1963-ban adta meg a Múzeum előzetes működési engedélyét. A Nehézipari Minisztérium, mint fenntartó és felügyeleti szerv működtetésével a Magyar Vegyészeti Múzeumot az eredeti elképzelés szerint olyan épületbe kívánták elhelyezni, amely önmagában is a vegyipar, vagy a magyar kémiai tudomány szempontjából műszaki emléknek számít. E célra akkor átvehető, alkalmas épület azonban nem volt. így vetődött fel a Múzeum elhelyezése Veszprém megyében, a Várpalota Főterén álló várban, amely a 8-as számú országos főútvonal felől könnyen megközelíthető. A Múzeum vidékre telepítését technikatörténeti kutatások is alátámasztották. [1] A Múzeum elhelyezésére kijelölt várpalotai vár impozáns műemlék, gótikus, barokk és klasszicista elemek egyaránt találhatók benne. Legrégibb részei a 14. században épültek udvarháznak a KONT család megbízásából. Örököseik, az ÚJLAKYAK a 15. században, négy- tornyos, belsőudvaros várrá építtették át. Az elmúlt öt évszázad alatt számos eseményt ért meg a földvár; a 16-17. században védelmi erőddé alakították át, barbakánnal, rondellákkal, támfalakkal, vizesárokkal erősítették. A18. század végén került két évszázadra a főúri Zichy család tulajdonába. Egyebek mellett a déli szárny udvari homlokzata és az északi várfal udvari oldala elé épített klasszicista előépítmény emléke e korszaknak. A 20. század elején a vár az új tulajdonosok (Woif testvérek, ALTDÖBERN-WITZLEBEN porosz gróf, BELÓGRADIANU román testvérpár) rövid idejű birtoklása után a Hadikincstár tulajdonába került - rövid megszakítással -1913-tól 1945-ig. Ezt követően a vár a magyar állam tulajdona lett és Várpalota város kezelésében volt. [3] A város középpontjában álló vár 1945-ben még használható állapotban volt, a katonai parancsnokság, később mozi és számos szükséglakás itt kapott helyet. A II. világháborúból aránylag csekély mérvű pusztítás árán került ki akkor, amikor a város épületeinek 70%-a károsodott. Később egy évtized elegendő volt ahhoz, hogy öt évszázad emlékét majdnem tönkretegyék. Majdnem, mert közben ugyan jó * Magyar Vegyészeti Múzeum, 8100 Várpalota, Thury vár.