Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

Nyelv és osztályozás: Wilkins és Ray Borghes esszéje valójában a nyelv és az elrendezés világképformáló jelentőségére hívja fel a figyelmet. A tanulmány a Royal Society egyik alapítója, a 17. században élt John Wilkins (1614-1672) mesterséges nyelvével foglalkozik. Wilkins a világot negyven nemre osztotta, ezek alá rendelte a különbségeket, ezek alá pedig a fajtákat. A nemeket két betűből álló szó jelölte, a különbségeket egyetlen mássalhangzó, a fajokat egyetlen magánhangzó. Például, idézi Borghes, az elemet úgy hívják, de, az első elem, a tűz: deb, ennek egyik fajtája a láng: deba. Az univerzális analitikus nyelv megtanulásával a gyerek az egész univerzum rendjét, kódrendszert, sőt titkos enciklopédiát is automatikusan, külön erőfeszítés nélkül elsajátítana, amikor beszélni tanul, és mindezt természetesnek tekintené.

36 Wilkins együttműködött a Royal Society egyik természetbúvár alapítójával, a botanikus John Rayvel (1627-1705), a taxonómia egyik klasszikusával.

37 Wilkins és Ray rendszerében egyaránt a karaktert tekintette kiinduló pontnak.

38 A karakter nem csupán betű, hanem olyan meghatározó tulajdonság is, mely egyedül az adott növényre jellemző. Meg kellett keresni a Ray gyűjteményében szereplő növények karaktereit, megadni Wilkins-féle nevüket, és ezzel elnyerték helyüket az egész univerzumban. Ray erőfeszítése azonban kudarchoz vezetett, mert a karaktert külsődleges tulajdonságok alapján akarta meghatározni, igaz, különféle korszakaiban egyre többféle tulajdonság figyelembe vételével. Olyan nehézségekbe ütközött, amikor például a szag és az íz alapján akarta a karaktert megállapítani, hogy a hagyma az erős szagúak, a póréhagyma a gyenge szagúak csoportjába került, olyan növényekkel közös helyre, amelyek egyébként lényegesen távolabb esőknek tűntek. A rendszer ellentmondott intuíciójának.

39 Miközben a gyűjtők az egyetlen ésszerű rendszer megalkotásával kínlódtak, a természetrajz fordulathoz érkezett. Ray és Wilkins olyan rendszert igyekezett kiépíteni, mely a dolgokat úgy rendezi el, ahogy, mint mondták, a "természetben vannak", és nem véletlenszerű, a gyűjtő szándékától vagy ízlésétől függő módon.

40 Nem praktikusan, hogy mondjuk a nagyobb tárgyakat a sarokba, a legnagyobbat középre, a kisebbeket szemmagasságba, közepeset a polcrendszer tetejére. Nem is a pythagoreusok misztikus számharmóniája, vagy a makrokozmosszal okkult kapcsolatban álló mikrokozmosz alapján. Mi több: Wilkins és Ray elrendezése univerzalisztikus volt abban az értelemben is, hogy elvileg mindenhol ezt kellett volna alkalmazni, nem a tárgyak tulajdonosa által valami okból jónak tartott rendet. Mert amit ők kerestek: racionális, márpedig, vélték, az emberi és isteni racionalitás között nincs elvi különbség. A tárgyak csoportosítása és elnevezése közötti kapcsolat megteremtésével, Wilkins és Ray "természetes rendszert" igyekezett létrehozni abban a reményben, hogy megtalálja a természet könyvének szavait és nyelvtanát. Más kérdés, hogy a kudarc Rayt szkeptikus végkövetkeztetésre vezette: talán a sokféleséget nem is lehet egyetlen "természetes rendszerbe" foglalni, Isten gondolatmenete talán nem is fürkészhető ki.