Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

Múzeum és taxonómia A 17. században a múzeumban elhelyezett tárgyakat nem csupán mozaiklapocskáknak lehetett tartani, melyekből kirakható az egész kép, hanem a nagy könyv, a természet könyve szavainak is, olyanformán, mint ahogyan Gulliver tapasztalta a Lagadói Akadémián tett látogatásakor. Itt úgy vélték, hogy mivel "a szavak tulajdonképpen mind tárgyakat jelképeznek, sokkal kényelmesebb volna minden ember számára, ha mindjárt magukat a tárgyakat cipelnék hátukon, kiválogatva azokat, amelyek éppen szükségesek, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban megmutassák, miről is akarnak értekezni."

32 Csakhogy nem mindegy, a tárgyakat milyen sorrendben mutatják föl, a szavakat milyen sorrendben nyomtatják ki. A múzeum csak úgy válhatott mikrokozmosszá, theatrum mundivá, hogy a tárgyak valamely elv szerint rendeződtek el benne. A reneszánsz múzeumainak látszólagos rendetlensége mögött valójában a tulajdonos egyéni ötletessége állt. A plafonról alá csüngő krokodil, a polcról vele szembenéző madarak a teremtés utáni paradicsomi állapotokat mutatták, a természet egyik lehetséges elrendeződését. Éppen ez a térbeli elrendezés tette lehetővé, hogy maga a múzeum váljon interpretációvá, a világra, a kozmoszra vonatkozó ismeretek nem-fogalmi rendszerévé. A térbeli elrendezés a természet imitációjának valamiféle grammatikát kölcsönzött, mely a tárgyak kozmikus összefüggésére utalt, mintegy a Teremtő gondolatmenetére, amely a Szentírás mellett magából a természetből olvasható ki legjobban.

33 Az írás és a könyv tehát nem csupán a tárgyakra vonatkozó ismeret rögzítését, memorizálását szolgálta valamiféle technikai segédeszközként, hanem a természet és a múzeum metaforájává is vált. Segítségével juthatunk a végső igazsághoz. Ehhez azonban a tárgyakat éppen a megfelelő módon kell elrendeznünk. Az elrendezés tudománya, az osztályozás, a taxonómia, főként az áttekinthetetlenül gazdag élővilág gyűjteményeinek rendszerezésével, a botanika és zoológia terén fejlődött látványosan.

34 A gyűjtő a múzeumban világlátásának megfelelő osztályozás szerint helyezi el tárgyait az őket megillető helyre. Azaz a taxonómia állapítja meg, mi kerül egy csoportba, egymás mellé, egymás után, egymás alá, egymás fölé. Közös szobában helyezzék-e el a lepkegyűjteményt a pókgyűjteménnyel, a flamingót hangja és úszóhártyás lába miatt a liba vagy hosszú nyaka és lábszára miatt a pelikán mellé állítsák. Az elrendezés mindent eldöntő jellegére Foucault is Jorge Luis Borges egyik esszéjét olvasva ébredt rá. Borghes egy vagy létezett vagy sem kínai enciklopédiából a következő állatosztályozást idézte: "a) a Császár birtokát képezők; b) a bebalzsamozottak; c) a megszelídítettek; d) szopós malacok; e) szirének; f) mesebeliek; g) a szabadban futkározó kutyák; h) az ezen osztályozásban foglalt állatok; i) amelyek rohangálnak, mintha csak megvesztek volna; j) a megszámlálhatatlanok; k) amelyeket roppant finom teveszőr ecsettel festettek; I) stb.; m) amelyek az imént törték el a korsót; n) amelyek távolról legyeknek látszanak."

35 Meglehet, a létezők Ilyen kategorizálása természetellenesnek tűnik például Aldrovandi rendszeréhez képest, aki a nevek abc sorrendjében írta össze tárgyait. Pedig mi a különbség?