Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Vámos Éva: Az ipari táj védelme. ICOHTEC konferencia a Német Bányászati Múzeumban, Bochumban a Ruhr-vidék ipari műemlékeinek védelméről és turisztikai hasznosításáról, 2004. augusztus 17–22.

„Európa legnagyobb ipari tájának tervezése és újra-tervezése: résztvevők és intézmények': a Ruhr-vidékről volt szó, mely Európa legnagyobb ipari tája. Bányászati, vas- és acélipari, vegyipari és gépipari tájak alkotják. Határa nyugaton Duisburg, keleten Hamm városa. A strukturális változása Ruhr-vidéken az 1960-as években kezdődött. Azóta a „Zollverein" részei világörökség lettek, kilenc gyárat pedig Észak-Rajna Wesztfáliai Műszaki Múzeum néven kulturális célokra hasznosítanak. Ennek a nagy átalakulásnak vezető intézményeiből jöttek az előadók. „A globalizáció, kultúrákon átnyúló perspektívák' téma 2001 óta újra és újra megjelenik az ICOHTEC szimpóziumok programjában. Mivel a technika adja a globalizáció dinamikáját, az az igény is felmerült, hogy ebből a szempontból adjuk a technikatörténet új megközelítését. 2004-ben egy még szélesebb perspektíva: a globalizáció műszaki, társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális megközelítése lett ugyanennek a kutatócsoportnak a témája. A „Hogyan alakította át a technika a városokat, társadalmakat és nemzeteket' című, nagyon széles tematikájú szekció előadásai koncepcionális megközelítésből vizsgálták a technika hatását és elméleti megközelítéseket tettek lehetővé. „Alsó Lausitz: esettanulmány a hosszú távú átalakításra agrártájból ipar utáni tájjá' c. szekció három előadója arról szólt, hogy ezen a nagyon hosszú ideig teljesen agrár tájon a huszadik században a lignitbányászattal és főleg annak külszíni fejtéses változatával jelent meg az ipari táj. A 21. században kell ezt ismét „ipar utáni" tájjá alakítani és eldönteni, mi őrzendő meg az ipari emlékekből. „A technika tudományossá tétele ?f'cím alatt szereplő előadásokban a legtöbb technikatörténész azzal egyetért, hogy a 19. és a 20. században a technika tudományosabbá vált, de hogy ezen milyen folyamatokat kell érteni, abban nincs közös álláspont. A technika tudományossá válásában szerepe volt a pozitív elvárásoknak a technika iránt ugyanúgy, mint a technika kulturális hatását kritizáló irányzatoknak. A tudósokról és a mérnökökről alkotott kép időközben ugyanúgy jelentős változáson ment át, mint a technika kulturális magyarázata. „A technika és a művészetek' témában arról volt szó, hogy a 20. századi művészetek közül több (f uturizmus, kostruktivizmus, PopArt) választja témájául a technikát. Hogyan adja vissza a művészet a technikát? Volt-e a művészeti tükrözésnek hatása a technikára? Van-e nemzeti, regionális eltérés a technika művészeti tükrözésében? „A technika és a környezet' cím tömörítette a konferencia legnagyobb egységét, 20 előadást. Az előadók többsége fiatal finn kutató volt, Timo Myllyntaus tanítványai. Sokan mutatták be Európa különböző területein a középkor óta szokásos erdőégetési módszert, mellyel a kortársak, úgy gondolták, termékeny talajra tesznek szert és mellette rengeteg füstöt, szennyeződést, pernyét okoztak. A nem nagyon hatékony eljárás évszázadokon át szokásban volt. A többi előadás öt altéma körül tömörült: a technika és az erdő, a technika és vizeink, a technika és az ember befolyásolta táj (mező, út), a technika és az energia (bánya), a táj mint a műszaki fejlődés színtere. A„ Virtuális múzeumok és kibernetikai táj' című szekció hosszabb együttgondolkodás kezdete kell legyen. A nagy tárgyak rendszerint nem kerülnek múzeumba és nem kell az új környezethez adaptálni azokat. A virtuális környezetben más az új, mint a múzeumban. Bizonyos környezeti elemek nem vesznek el, de óvatosan kell