Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Vámos Éva: Az ipari táj védelme. ICOHTEC konferencia a Német Bányászati Múzeumban, Bochumban a Ruhr-vidék ipari műemlékeinek védelméről és turisztikai hasznosításáról, 2004. augusztus 17–22.

VÁMOS ÉVA KATALIN AZ IPARI TÁJ VÉDELME ICOHTEC konferencia a Német Bányászati Múzeumban, Bochumban a Ruhr-vidék ipari műemlékeinek védelméről és turisztikai hasznosításáról 2004. augusztus 17-22. Az ICOHTEC (International Committee of the History of Technology = Nemzetközi Technikatörténeti Bizottság) konferenciáját 2004-ben a Bochumi Egyetem nagy technikatörténésze és ipari örökségvédője, prof. dr. Wolfhard Weber 65. születésnapja tiszteletére rendezték a Német Bányászati Múzeumban, Bochumban. A konferencia három jól elkülöníthető részből állt: 1. Születésnapi ünnepségek és az ünnepelt tiszteletére tanítványai által kiadott vaskos kötet átadása; 2. A konferencia a maga 65 előadásával 11 szekcióban, 20 országból jött 75 szerzővel; 3. Az esti és félnapos kirándulások, melyek az ipari táj védelmének eredményeit mutatták be a Ruhr-vidéken. Maga az ICOHTEC néhai Melville Kranzberg, az Atlantai Egyetem kiváló professzorának kezdeményezésére alakult még a hidegháború éveiben azzal a céllal, hogy a világ technikatörténészeit politikamentes közösségbe kovácsolja. Az ICOHTEC az IUHPS (International Union of the History and Philosophy of Science = Nemzetközi Tudománytörténeti és Filozófiai Unió) bizottságaként működik mind a mai napig. Törekvései szerint minden évben rendez konferenciát. Ezek közül a 31. volt a bochumi. A konferencia szekciói a következők voltak: A „Robbanóanyagok a környezetben: polgári és katonai technika" szekció a legrégebben működő, közös munkán alapuló kutatási iránya az ICOHTEC-nek. A tíz éve folyó együttműködés eredményeit számos kötetben megjelentették. Ezen a konferencián ismét hét előadás hangzott el a közös munkáról. „A modern táj megalkotása: viták a vízgazdálkodásról' című szekció öt olyan projektet vizsgált Ausztráliában, Afrikában, Angliában, Németországban és Walesben, ahol a vízrendszer átalakítása mezőgazdasági tájak iparivá válását hozta magával. Ezeket a változásokat a kortársak nem tervezték és nem elemezték, hanem az átalakítások hasznos velejárójának tekintették. „Az ipari tájak megőrzésé' témában arról volt szó, hogy a jelen történészének kell elhatároznia, mely állapotát őrzi meg egy adott tájnak és melynek emlékeit küldi múzeumba. Az ipari táj folytonos változásban van a jól megőrzöttől az elhanyagolt szemetes állapotig. Ezt az előadók a konkrét helyszínek történetével igazolták.