Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

bonyolult allegóriákat alkottak, hanem kísérleteztek, értelmeztek, okokat kerestek, azaz módszeres kutatást végeztek az igazság földerítésére. A múzeum által adekvátan közvetített tudásfajta lassan érthetetlenné, értelmetlenné is vált. Epilógus: történelem, emlékezet, népszerűsítés, szórakoztatás De mi történt a múzeumokkal ezután? A gyűjtemények megmaradtak, értékük nem csökkent, csak tudományos jelentőségük. Másrészt a múzeum témát váltott. A 19. században a múzeumi főtéma a történelem és nem a természetrajz.

55 Ámde a természetrajzi részek is ezzel jutottak a ma már természetes "természetes elrendezéshez": a természetrajz legdiadalmasabb változata, a darwinizmus a taxonómiát is eluralta. Ettől kezdve a tárgyakat az evolúció osztályozta, kiállításukkor ennek megfelelően helyezték el őket. A múzeumban tehát a múlt kezdett megjelenni: a természet, az ember és társadalom múltja. Az emlékezés intézményévé vált, mégpedig jobbára az emlékmű értelmében, jóllehet közben megőrizte memória jellegét is. Egyszersmind megnyílt a széles nyilvánosság előtt, minthogy az emlékmű, illetve a gyakran ideologikus historizálás értelmetlen lenne magányosan, vagy szűk körben. A tudósok laboratóriumokban, intézetekben szigetelték el magukat, a múzeum és persze könyvtár kapui pedig szélesre tárultak. Amikor pedig a kutatók megértették, hogy elszigetelődésük önmaguknak és a társadalomnak egyaránt ártalmas, a múzeumok pedig megértették, hogy szellemük ódon, ismét egymásra találtak. De ez már nevelés, szórakozás és szórakoztatás, esetleg műélvezet, nem tudomány. Széchényi Ferenc törekvése tehát csakugyan korszerű volt. Széchényit a historizáló nacionalizmus nagyon is aktuális mozgalma késztette gyűjtésre, gyűjteményének intézményesítésére és nyilvánossá tételére. Egészen más kérdés, hogy a könyvkultúrán túllépő Internet korban, amikor az emlékezet nagyobbrészt gépek funkciója, a virtuális tárgyak elrendezését pedig maga a szemlélő állítja elő univerzalisztikus igény nélkül, hogyan tagozódik be a kultúra rendszerébe a múzeum mint intézmény, amely jellemző módon a könyvkultúrát megelőző tudástípust képviseli. Jegyzetek 1 Hermann Lübbe, Zeit-Verhältnisse: Zur Kulturphilosophie des Fortschritts, (Graz, Wien, Köln: Verlag Styria, 1983) p. 9-11. 2 Lásd erről például egy 1998-ban tartott konferencia anyagát: Convergence in the Digital Age: Challenges for Libraries, Museums and Archives. Proceedlngs of the Seminar held in Amsterdam, 13-14 August 1998. http://www.cordis.lu/libraries/en/ifla/session1.html A múzeum és emlékezés összefüggéséről, továbbá a modern múzeumok jellegzetességeiről, az információs kor múzeumairól lásd György Péter, Az eltörölt hely - a Múzeum: A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában New York, Természettörténeti Múzeum, (Budapest: Magvető 2003.) 3 Eilean Hooper-Greenhlll, Museums and the Shaping of Knowledge, (London, New York: Routledge, 1992)