Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Az Óbudai Gázgyár területének kulturális célú hasznosításáról

Múzeumok együttese a területen Mely múzeumok települhetnének az Óbudai Gázgyár területére? Gondolunk mindenekelőtt az Országos Műszaki Múzeumra, melynek épületgondja 1972-es alapítása óta megoldatlan. Ez az egyetlen olyan országos múzeum, amelyik sem állandó, sem időszakos kiállítással nem rendelkezik; kiemelkedően értékes, európai hírű anyagát nincsen hol bemutatnia! Amennyiben a Múzeum valamennyi gyűjteményi raktára, műhelye, irodája, a könyvtár stb. egy helyre kerülne kiürítve (és értékesítve!) a jelenlegi, Kaposvár utcai ingatlant-a kiállítási térrel együtt (évi 200-2500 ezer látogatót számítva) mintegy 30 000 m

2-re lenne szükségük. Ez természetesen megosztható két, esetleg három szint között, és nem jelent feltétlenül egyetlen épületet - hiszen akár két egymás melletti ingatlan használata is elképzelhető (pl. raktárak, műhelyek, irodák - kiállítási, közművelődési terek megoszlásban). Felmerülhet egy-két, folyamatos anyagi gondokkal küszködő, kisebb műszaki-technikatörténeti gyűjtemény, III. múzeum (akár szervezeti változásokkal is járó) odatelepítése is. Ilyenek lehetnek az Alumíniumipari, esetleg a Vegyipari Múzeum, vagy akár a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum. A Közlekedési Múzeumnak szintén fel lehetne ajánlani egy területrészt - azon gyűjteményei, kiállításai részére, amelyek jelenlegi elhelyezése több szempontból is problematikus (pl. a Petőfi Csarnokban lévő, folyamatosan beázó repüléstörténeti anyag számára). Hasonló, összetett funkciójú, „science center" jellegű létesítmény - „Csodák Palotája" formájában - már hazánkban is nagy sikerrel működik; biztosak vagyunk abban, hogy egy eredeti, múzeumi forrásokra épülő, aktív kiállítássor ugyancsak rendkívüli érdeklődésre tarthatna számot. A mintegy 800 000 tételes gyűjteményű, nemzetközi viszonylatban is elismert Testnevelési és Sportmúzeum ugyancsak az 1970-es évek eleje óta működik a Népstadion egyik ideiglenes felvonulási épületéből kialakított, ún. Sportszövetségi székházban, amely már beköltözéskor sem volt alkalmas kiállítási célokra, és műszakilag is elavult. Jelenleg 6 helyen kénytelenek raktárakat bérelni; "kiálíltóhelyük" (184 m

2

) legfeljebb kisméretű, időszakos tárlatok bemutatását teszi lehetővé. Ahhoz, hogy anyagukat megfelelően elhelyezzék, színvonalas sporttörténeti kiállítást rendezzenek, és foglalkozni tudjanak a sport és a testmozgás különböző más aspektusaival is (élettani, nevelési, szociális összefüggések, sportorvosi és életmód-tanácsadás, sportolói-szurkolói klubok stb.), kb. 3000 m

2 területre lenne szükségük. Tudomásunk szerint az Ifjúsági és Sportminisztériumnak szándékában áll a régi probléma orvoslása, így ők is partnerek lehetnének az áttelepítésben. Ugyancsak régóta elhelyezési gondokkal küzd az OMvH Magyar Építészeti Múzeuma. Vezetősége szerencsés megoldásnak tartaná és elfogadná a volt Gázgyár területére történő költöztetést. Ezen a területen fel lehetne építeni egy új Néprajzi Múzeumot is. Ennek beépített alapterület-igénye összesen: 30 000 m

2

, amit természetesen megint csak több szintre osztva kell érteni. Egy ilyen jellegű „múzeumbokor" minden bizonnyal számos előnnyel rendelkezne. A közönség szemszögéből az összehangolt kiállításpolitika, közös rendezvények,