Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Birkner Zoltán–Soós Ernő: Genura – A világ első tényleges elektronikus lámpája

Sagen Sie mir, verehrter Herr Professor, daß Sie meine Aphorismen gerne gesehen, so wird mich dieß aufmuntern Ihnen deren mehr zu senden, stets aber verharre ich mit ausgezeichneter Hochachtung Euer Wohlgeboren ganz ergebener Pabst Nagyságos Uram igen megtisztelő levelét múlt év aug. 25-éről a két, számomra nagyon értékes melléklettel szerencsém volt megkapni. Ha csak ma válaszolok rá és csak most mondok érte hálás köszönetet, nagyon kérem, ennek okát pusztán a következő két körülményben keresse: 1/ nemcsak az Ön szerves kémiáját kívántam előbb nyugalomban elolvasni, hanem arról a mezőgazda szempontjából egy sor megjegyzésbe is bocsátkozni, 21 az utóbbiak kifejtéséhez azonban mindig hiányzott az időm, és így az egész dolog - mint ahogyan az a túlterhelt üzletemberrel oly könnyen megtörténik - a megengedettnél tovább húzódott, amiért ezúton szíves elnézését kérem. Abban a feltevésben, hogy szerves kémiája átküldésével szándékában áll(t) nekem saját szempontjaimnak megfelelő kijelentésekre alkalmat adnia, bátorkodom a továbbiakban néhány megjegyzést leírni, méghozzá ugyanolyan nyíltsággal, amilyennel Ön a mezőgazdaság állapotáról könyvében nyilatkozik és amelyet az olyan férfiak mindig szívesen látnak, akik a tényeket az előrejelzésektől elválasztják. Először is kénytelen vagyok hangot adni annak a megjegyzésnek, hogy Ön a mezőgazdaságtudomány képviselőit, a mezőgazdák képzett osztályát egyáltalán, nagyon igazságtalanul azzal a váddal illeti, mintha a kémia értékét eddig nem ismerték volna fel, mintha azokat az eredményeket, amelyeket a kémia számukra eddig a felszínre hozott, figyelmen kívül hagyták volna. Csak alaposan kell ismerni azt a fejlődést, amely Németországban a mezőgazdaságban fél évszázad alatt végbement, hogy ennek a feltételezésnek a helytelenségéről meggyőződjünk. Mihelyt ugyanis a természettudományok elkezdtek a gyakorlati élet számára hasznossá válni, ezt első mezőgazdáink is felismerték. Csak Thaernek

4 a múlt század végén s e század elején megjelent írásaira utalnék. Alig, hogy Wolf lefordította Davy

5 Mezőgazdasági kémiáját, a német mezőgazdák azt sokkal jobban figyelembe vették, mint az angolok. Hermbstádt később orákulumnak számított, amíg nem nyilatkozott valaki megbízhatóbb.

6 Einhart és Croma, később Schübler, a legutóbbi időkben pedig Sprengel [műveit] nemcsak nagymértékben figyelembe vettük, de ezerszeresen használtuk is. Mikortól, vagy honnan indult azonban ki az ösztönzés, hogy a kémiát bevonják a talaj, az erjedés és a trágya hatásának stb. ismeretébe? Főként maguktól a mezőgazdáktól, vagy talán inkább a tanároktól, akik a mezőg. intézetekben működtek és ott kapták az ösztönzést, mint Croma, Fischoff (?), Schübler stb. Miért nem jutottunk azonban előbbre, mint amennyire jutottunk, miért nincs a földműves osztály tömegeinek még mindig úgyszólván semmilyen kémiai ismerete? Válasz: mert a kémiát sohasem a tömeg, hanem csak a szaktársak felvilágosodottabb, tudományosan képzett része képes megérteni, és mert még ennek a résznek is, iskola- és tanulóévei idején nagyrészt hiányzott, hogy elegendő ismeretet szerezzenek, mégpedig azért, mert részben a korszak körülményein múlott, hogy korábban még nem lehetett erre gondolni, részben azonban a kormányok mulasztása volt az oktatási lehetőségek létesítésinek hiánya]. Nagymértékben múlt azonban a kémikusokon is, hogy nem születtek nagyobb előrelépések, hogy tanácsaikat gyakran bizalmatlansággal fogadták, mert mivel a mezőgazdák az adott körülmények miatt nem rendelkezhettek elegendő kémiai ismerettel, a kémikusok viszont a mezőgazdasághoz értettek túl keveset, tanácsaik gyakran hajótörést szenvedtek az egészséges gyakorlati gondolkodáson mint amelyek az álmok világába valók vagy kivihetetlenek. Ehhez jött, hogy egyik nézet váltotta a másikat, és egyik rendszer felborította a másikat, és hogy egyik-másik adat homlokára volt vésve a lényegtelenség és megbízhatatlanság. Az újabb idők mezőgazdasága azonban mindig felismerte a kémia fontosságát és felhasználta a kémikusok közléseit. Ez különösen áll Sprengel Mezőgazdaságtudományára és Trágyázástanára, aki éppen, mert mezőgazda is, ennek [a tudománynak] olyan hasznos tanára lett, bár annyi bizonyos, hogy sok adata téves alapon nyugszik és egyesek közülük nem lehetnek helyesek. Olvassa csak a mezőgazdák potsdami tanácskozásainak, vagy egy másik, legalább részben tudományosan képzett gazdákból álló, gazdaságilag képzett társaság, pl. Pomeránia vagy az Őrgrófság jegyzőkönyveit, vagy látogassa meg az itteni hohenheimi tanintézetet stb., hogy meggyőződjön róla, hogyan tanítják, ajánlják a kémiát mint első alaptudományt a képzett gazda számára és hogyan kérik ki tanácsát. Az olyan válaszokat, amilyeneket Ön a 125. oldalon ad, esetleg hallhat a rosszul képzett vagy sötét agyú empirikustól, de amelyeket abból a szempontból, amelyet a tudományos képzett emberek ezrei által képviselt mezőg. szakma most Németországban képvisel, vissza kell utasítani, mert tévesek. Tehát nincs szükség először valamilyen kezdetre a fentemlített fontos kérdések megoldására, amint azt Ön a 126. oldalon véli, mert ezt a kezdetet már régen megtették, de törekedni kell a teljes megoldásra, ehhez pedig bizonyára semmi sem segít