Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

(Lavoisier, Laplacetól ösztönözve elgondolkodott arról, hogy nem lehet-e a newtoni programot folytatni a rövid hatótávolságú erők, a kémiai affinitás vizsgálatáról, de arra jutott, hogy a terület túl bonyolult ahhoz, hogy sikerrel kecsegtessen. Ezért a Traité-ben már nem is foglalkozik evvel, hanem egy (pre)pozitivista, empirisztikus programot fejtett ki. Laplace kitartott amellett, hogy hirdeti a newtoni programot és az 1800-as évek elején kísérletezni képes partnert keresett a kapilláris erők vizsgálatára, amely vizsgálatok nem vezettek felismerhető egyszerű törvényekhez. Laplace ösztönző hatása Bertholletra kétségtelen (sok évet dolgoztak együtt, együtt alapítottak egy tudományos magántársaságot, amelynek munkáját ösztönözték, néha akár irányították is, Arceuili társaság). 6 A mai kor ítéletalkotója sokszor azt állítja, hogy Berthollet, ha zavaros módon is, de megelőlegezte a Gouldberg-Waage törvényt. Ennek vizsgálatára itt nincs helyünk, de nem is tartozik feladatunkba. 7 E tanulmány korlátozott keretei között azonban ezzel sem tudunk most részletesebben foglalkozni. Csupán utalunk arra, hogy érdekes további kutatásokat igényelne annak pontos tisztázása, hogy miért nem foglalkozott Berthollet azzal, hogy általa „ésszerűnek" tartott hipotézisét nem állandó összetételű anyagok olyan vizsgálatával támassza alá, amelyek kimutatják, hogy ezek valóban különböző összetételű újabb összetett anyagok lényegében folytonos sorához vezetnek. Franciaországban a kutatás valószínűleg szociológiai alapú eredményre vezetne. Eszerint Berthollet, az ő státusában, nem kényszerült arra hogy újabb és újabb ellenérvekkel szemben védje meg, esetleg alakítva elképzelését. Ugyanakkor elméletének megjelenése után többen jelentkeztek az azt alátámasztani látszó, mérési hibát tartalmazó, mérési eredményeikkel. Az elmélete bevezetése utáni évtizedben nem volt ritka, hogy elmélete látszólagos alátámasztásairól kimutatták, hogy azok hibás méréseken alapulnak. Németországban, úgy tűnik, hogy az „egészben való elgondolás" még elég komoly érv volt valami mellett, s hogy a nagy Berthollet hipotézisét inkább csodálják mint kritizálják. Vö: Richter előszavával Berthollet könyvének német kiadásához 1811-ben. Angliában kisebb hatása volt, valószínűleg amiatt, hogy az affinitás kutatásával foglalkozó kémikusokat lefoglalta a Volta oszloppal megjelent új kísérleti lehetőség, illetve Dalton hipotézise a kémiai elemek atomjairól, valamint nem sokkal később a kémiai változás természete elektrokémiai értelmezésének lehetősége. De e történeti hipotézis csak hipotézis, és igazolása vagy cáfolása hosszabb munkát igényelne. 8 Vö.: Maurice Crosland, Sclentist and Bourgeois, Cambridge Univ. Press, Cambridge, 1978, 100-109. oldalak. 9 Crosland idézi, id. mű, 98. old. 10 Idézi Crosland, id. mű, 99. old. 11 Gay-Lussac tanulmányában pl. kifejezi az ammoniumklorid összetételét összetevői térfogatának terminusaiban. 12 Crosland figyelmeztet arra, hogy Daltonnak is eszébe jutott a gőzsűrűség, mint mérési módszer. Dalton azonban elvetette azt, hiszen olyan, akkori paradoxon jelentkezett már az első látásra, mint az, hogy a vízgőznek kisebb a sűrűsége, mint az oxigén gáznak. 13 Ann. de Chimie, 19. köt., 1811. 14 Crosland megkockáztatja azt a megjegyzést, hogy „talán tipikus volt, hogy úgy gondolta, hogy inkább adott súlyú folyadék térfogatát mérje, mintsem adott térfogat súlyát, ahogy később Dumas módszerével történt." Crosland, id. mű, 108. old. 15 Taité de Physique 1816, vol. 1. 16 Journal de Physique, 22. kötet, 1822. 17 Annales de Chimie et de Physique, 33. kötet, 1826. 18 Pogg. Annalen 7. kötet, 1826. 19 Avogadro tételén azt értjük, amit szokásos, Avogadro hipotézise viszont azt mondja ki, hogy az elem molekulák két vagy több atomosak is lehetnek. Berzilius elektrokémiai dualista elmélete miatt a kétvagy többatomos elemmolekulákat nem fogadhatta el. 20 Az anyagok fajsúlyáról van szó, összehasonlítva az egységnek vett oxigénnel. 21 Idézi M. Crosland, id. mű 117. old., Berzelius tanulmánya az Annals of Philosophy, 2 (1813), 359. old-tól. 22 Azaz egy korszerű kémiatörténetnek tisztáznia kellene, hogy mennyiben értékelték (nem tudván, de így téve) rivális kutatási hipotézisekként az „egységnyi térfogatban levő anyagok" összehasonlító vizsgálatát, illetve a kémiai atomok daltoni hipotézisét, hogyan próbálták ezeket végrehajtani, vala-