Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

képletek" felállítása így is lehetséges volt, s a gőzsűrűség mérés a legfontosabb eszköz volt Gerhardt számára típuselmélete felállításához,

41 amelytől már viszonylag egyenes út vezetett az „atomosság", a vegyérték fogalmának bevezetéséhez, amelynek segítségével a kémia „normáltudományos" szakaszba léphetett. Jegyzetek és hivatkozások 1 E tanulmány támaszkodik a The Role of Measurement Standards in Humán Civilization konferencián (Budapest, 1976) tartott előadásra, egy tanulmányra, amely Measurement Data which Played a Trick on Theory, Doxa, Bp., 3., 1983, 53-67. old. Bp. NI. Überdie Rolle der Dampfdichte Messungen in der Entwicklung der Atomtheorie im 19. Jahrhundert, Per. Pol. Chem. Eng. 27. köt. 1. szám, 71-80. old. címmel jelent meg. 2 Davy helyes megfigyelése szerint a kémiai atomelmélet a vas látható viselkedését a vasatomok viselkedéséből származtatja, miközben semmit nem tud a vasatomok jellemzőiről, kivéve a problematikus atomsúlyokat. Humphry Davy, Collected Vorks, 1839. 7. kötet, NI. Dávid M. Knight (ed.): Classical Scientific Papers, Chemisty, London, Mills and Boon, 1968, 110-119. old. Ez az érv érvényes maradt a vegyérték fogalom bevezetéséig és annak rendszeres felhasználásáig a szerveskémiai szerkezetelméletben illetve a periódusos táblázatban. A kémiatörténészek között korábban általános értelmezés szerint az „egyszerűségi elv" Daltont kisegítette, hogy részletezhesse atomelméletét, amikor nem tudta egyszerre megmondani, hogy mi az egyes elemek atomsúlya és hány atomjuk szerepel összetevőként egy-egy vegyület elemi egységében, a molekulában. Az „egyszerűségi elv" szerint, ha nincs más ok feltételezni, akkor bináris vegyületeknél, ha csak egy vegyületük ismert, akkor a vegyület elemi egységét mindkét összetevő egy-egy atomjából összetettnek ésszerű feltételezni. A víz elemi egysége így egy atom hidrogénből és egy atom oxigénből állónak feltételeződött. A matematikus és fizikus gondolkodáson edződött Daltonnak nem okozott gondot, hogy megfelelő információ híján atomhipotézisét egy önkényes elv segítségével tegye ideiglenesen működőképessé mint elméleti modellt. Az „egyszerűségi elv" fiktív elméletként működővé tette Dalton hipotézisét, s szemléltethetővé vált, hogy mire lenne jó az elmélet, de nem tette elfogadhatóvá. Egy másik értelmezés szerint, s a pontosabb történeti vizsgálat ezt támasztja alá, Dalton „egyszerűségi elvéhez" úgy jutott, hogy feltételezte, hogy azonos elemek atomjai taszítják egymást, természetesnek látszott, hogy ha csak egy bináris vegyület létezik (ismert), akkor azt a két anyag egy-egy atomjából összetettnek kell feltételezni. 3 Ez a kémikus az első volt, aki oxalátsók előállításával „konfirmálta" Dalton hipotézisét. Fenntartásokat hangoztató későbbi tanulmánya ezért figyelmet keltett, hiszen arra hívott fel, hogy a kísérletekben közvetlenül adódó adatokat, ekvivalencia súlyokat használjanak, amelyhez egy „táblázatot készített, amelyet adaptált a legtöbb gyakorlati célra". Vö: A Synoptic Scale of Chemical Equivalents, Phil. Trans., 1814, 104. kötet, 1-23. old., KI. Id. in: Dávid M. Knight (ed.): id. mű, 37-51. old. Franciaországban Dalton atomhipotézisét ez alatt az időszak alatt általában nem vették komolyan, mivel alátámasztotta Proust koncepcióját. Ezzel szembekerült Berthollet tekintélyével, aki már az állandó súlyviszonyokra vonatkozó állítást is önkényesnek találta, hiszen rendszere szerint ilyen viszonyok csak bizonyos határesetekben fordulhattak elő. Ugyanakkor Dalton elmélete ellenkezett a francia kémikusokra jellemző tudomány metodológiával, mivel egy fiktív elv, az önkényes „egyszerűségi" elv felhasználása nélkül nem működött volna. Végül a francia kémikusok az atomelmélet első, bő évtizedében azért sem álltak Dalton nézete mellé, mert Gay-Lussac térfogati törvénye alternatív kutatás metodikát, Lakatos kifejezésével élve: „kutatási programot" kínált, amely mentes volt a fiktív rendszer alkotástól. 4 A „normál tudományos" kutatásra vonatkozóan Id. Th. Kuhn: A tudományforradalmak szerkezete. Bp. Gondolat Kiadó, 1984 (eredetileg: The Structure of Scientific Revolutions, Chicago, 1962) 5 A kémikusok nagy többsége számára ekkor egyfajta természettörténeti jellegű kutatást végzett: leírta a kémiai egyedeket, osztályozta és elemezte azokat. Ehhez járult a 18. század második felétől ugrásszerűen megnövő szintetizálás lehetősége. Aki „elmélettel" is foglalkozott, az általában Lavoijsier útmutatásának követésére hajlott, s egyszerű viszonyokként kifejezhető törvényeket keresett.