Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

HRONSZKY IMRE* GŐZSŰRŰSÉG-MÉRÉSEK ÉS AZOK HATÁSAI A 19. SZÁZADI KÉMIAI ATOMELMÉLET FEJLŐDÉSÉRE

1 Dávid Knight alapos munkával mutatott rá, hogy a kémiai atomelmélet 19. századi története viták hosszú sora, amelyekben a kémiai atomelméletnek minden aspektusa újból meg újból előtérbe került mint alapvető probléma. Ezek az aspektusok felölelik az atomelmélet anyagszerkezeti sajátosságait, viszonyát a pontatomokból álló világképhez, a Prout hipotézishez való viszonyát, a kémiai atomelmélet tapasztalati alátámasztásának kérdését, szerepét a kémia számára mint magyarázó illetve prediktív rendszer, valamint a daltoni elképzelés működéséhez szükséges ún. „egyszerűségi elv" tudománymetodikai helyét a vegyületek összetételének meghatározására, amely elv Dalton elképzelését fiktív koncepcióvá tette

2

. Az első szakasz kb. 1803-tól 1813-ig tartott. Azzal kezdődött, amikor Dalton először bemutatta atomhipotézisét és Angliában Wollaston írásának megjelenése zárja 1814-ben, amely alapos kétségeket ébresztve a kémiai atomelmélet hasznossága iránt, a kémikusokat arra ösztönözte, hogy számot vessenek azzal, hogy mit is várnak tudományuktól, miért gondolják, hogy ismereteiket kémiai atomelméleti rendszerbe kellene foglalniuk, és ezen hipotézis elfogadása helyett egyenértéksúlyokkal való számolásra bíztatott

3

. A válságszakasz lényegében 1860-ig tartott. Ennek során a kémiai atomelmélethez való viszony ambivalens, kiegyensúlyozatlan volt. Mind többen használták, de mivel nem alapult konzisztens atomsúlytáblázaton, amelyet a kémikusok egységesen elfogadtak volna, a kémiai atomelmélet több egymással pontosan meg nem határozott viszonyban álló variánsból állt az egész periódus során. Ezek különböztek egymástól az elfogadott atomsúlyok rendszerében, illetve az atomelméletnek feltételezett szerepben. A kémikusok ezeket a variánsokat „induktív" módon, sokszor egyedi ötlet alapján alkalmazták, aszerint, hogy milyen atomsúly mérések látszottak tapasztalatilag megbízhatónak, és hogy mely atomsúlyok ígérték a jobb összehasonlíthatóságot. Mint ismeretes, a karlsruhei konferencián 1860-ban Cannizaro tisztázta azokat az elméleti problémákat, amelyek megakadályozták a konzisztensül felépített kémiai atomelmélet kialakítását. Ezután a kémiai atomelmélet rövid idő alatt két döntő eredményre vezetett. (Mindkettőt mintegy bizonyítéknak fogták fel a korabeli kémikusok.) Az egyik a periódusos rendszer felállítása volt, amelyet kb. 1875-től egységesen elismertek, a másik a szerveskémiai szerkezetelmélet, amelyek ezután egy* Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Technikatörténet és Innovációmenedzsment Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.