Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Vályi Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör Szermonostor udvarán

egyenlő távolságra mindegyik épületszárnytól. A kolostorudvar 1. szintje, amit I. Lajos dénárja 1373 és 1382 közé keltez, még egyértelműen fedte az öntőgödröt. Ez alatt, a kolostorudvar 2. járószintjéből (aminek a felületén sok bronzolvadékot is találtunk) indult az öntőműhely gödre, amit a pontosabb megfigyelések érdekében két részre osztva bontottunk ki. Először a gödör déli felét, majd miután a gödör betöltésének metszetén is meggyőződhettünk annak főbb rétegeiről, a három jellemző betöltési szintet felületben is kipreparáltuk. Szerencsénkre semmilyen későbbi beásás nem bolygatta meg a műhelygödröt, így a legkisebb részleteket is sikerült megfigyelnünk. A következőkben nem a feltárás sorrendjében tárgyalom az öntőgödörben megfigyelt jelenségeket, hiszen ez az egykori munkafolyamatokhoz képest fordított időrend lenne. A lelet ismertetésénél nem lehet megkerülni Theophilus presbyter 1112 század fordulóján készült „Schedula diversarum artium" című művét, amelyben részletes leírását adja többek között a harangöntés korabeli technikájának is. A lelet ismertetésénél egyedül célravezető módszernek kínálkozik az általa adott utasítások és a szeri műhely feltárása során talált leletek, megfigyelések egymás mellé állítása, egybevetése munkafázisonként. Amint az alábbiakban látni fogjuk, az „előírástól" csak egészen apró részletekben tért el Szeren az öntőmester, ez azonban a munkafolyamat lényegét nem befolyásolta. 1. Theophilus útmutatása szerint az első feladat a forma elkészítése. A fából ácsolt lábakra (bakokra) helyezett, forgatható tölgyfatengelyre rétegesen felrakott, őrölt agyagból készítették el az öntőforma magját, amit a kívánt formára esztergáltak. Ezt azután a készítendő harang vastagságának megfelelően faggyúlapokkal borították be, amire az ismét rétegesen felvitt külső agyagborítás következett. Ez utóbbi képezte az öntőforma külső köpenyét. A kész öntőformát oldalára fordítva, kihúzták a fatengelyt, majd visszaállítva, annak a helyén megformázták (ugyancsak faggyúból) a felfüggesztést szolgáló füleket, valamint a beöntő-nyílást, és belehelyezték a harang nyelvét tartó vaskampót. Ezeket is agyagtapasztással borították be. Ezután a formát vasabroncsokkal vették körül sűrűn, majd az abroncsok fölé is két réteg agyagot tapasztottak. Végül a kész öntőforma belsejébe egy nagy üreget vájtak, hogy a forma ne legyen túl vastag, s a mozgatása és az átmelegítése is könnyebb legyen. Ebből a munkafázisból a forma rétegesen kialakított magját és külső köpenyét, a harang peremétől válláig való különálló megformázását, a fülek negatív lenyomatait és a beöntő-nyílás maradványait, valamint a forma vaspántokkal való megerősítését figyelhettük meg az öntőforma töredékein, amire még a későbbiekben részletesebben visszatérünk. 2. A következő munkafázis az öntőgödör megásása, annak alján a tüzelőtér kialakítása, és az öntőforma lesüllyesztése. Theophilus leírása szerint az öntőgödör szélességének és mélységének meg kell egyeznie a forma méreteivel. A gödör alján kőből és agyagból erős lábazatot kell építeni, úgy, hogy „középütt egy utcaszerű,.másfél láb széles hézag maradjon, ahol a forma alatt a tűz fog égni". Erre he-