Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Könyvismertetés - Szabó Gábor: Holger Fischer (Ed.9: Deutsch–ungarische Beziehungen in Naturwissenschaft und Technik nach dem Zweiten Weltkrieg

tetésre jut egy szűkebb tudományágat, az asztronómiát vizsgálva. írása különösen érdekes, mivel értékeli az 1956-os forradalom jelentőségét a későbbi tudományos fejlődést illetően. Dövényi Z. tudományos kapcsolatok intenzitása és a tudományos teljesítmények közötti korrelációt elemzi a geográfia területén. Végül J. Thiele esettanulmánya három növénygenetikus személyes és tudományos kapcsolatának alakulását kíséri végig, akik a háború előtt Berlinben ismerkedtek össze, majd a háború után Magyarországon, az NDK-ban, illetve az NSZK-ban folytatták munkájukat. A negyedik fejezet a technikai-ipari kapcsolatokkal foglalkozik. Jeszenszky S. a Siemens céggel egy olyan nagy múltra visszatekintő műszaki kapcsolatot példáz, amely túlmutatott termékek és technológiák puszta cseréjén - ezt a kapcsolatot azonos tudományos-technikai szinten álló felek kölcsönös tervezési, normatív valamint biztonságvédelmi előírásokkal szabályozták. Ez a közös szabályozórendszer azután a kényszerű szünet időszakában is a folytonosság záloga lehetett, később pedig megkönnyítette a kapcsolatfelvételt. H.-L. Dienel a gépjárműgyártás területéről meríti példáit, és a kelel-német-magyar együttműködést e területen kiemelkedően magas szintűnek és specializáltnak mutatja be. A kötet két záró tanulmánya a tudományos és műszaki kapcsolatok két kísérő jelenségével foglalkozik: Endrei W. a német és magyar technikai múzeumok kapcsolatát tárgyalja, Vámos É. pedig az ipari vásárok jelentőségét vizsgálja a kölcsönös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok szempontjából. A konkrét esettanulmányok alapján a második világháború utáni német-magyar természettudományos és műszaki kapcsolatokra vonatkozó általános képletet H. Fischer a könyv előszavában következő pontokban összegzi: 1. „Habár a második világháború után a természettudomány központja Németországból Amerikába került át, és Magyarország politikai okokból a Szovjetunió, mint központ felé orientálódott, mégis Magyarország tudományos kapcsolatai Németországgal maradtak a legjelentősebbek. 2. A tudományos kapcsolatokat az 1942/43-as háborús évektől az 1950-es évek közepéig, illetve második feléig jól érzékelhető szünet jellemezte, és a kapcsolatok lényegében a kognitív síkra korlátozódtak. A korábbi személyes kapcsolatok tudósok és intézmények között csak az NDK-val maradtak fenn, mígnem az 1960-as évek végével kezdődően tudományos kapcsolatok terén az NSZK lépett az előtérbe. 3. Már az 1970-es évek elején a Német Szövetségi Köztársaság Magyarország legfontosabb tudományos partnere lett. Az NSZK-t is hozzászámítva így Németország vált mind mennyiségileg, mind minőségileg Magyarország legjelentősebb partnerévé. 4. Amíg a tudományos kapcsolatok az NDK-val az erős intézményi jelleg és a formalizált keretek következtében stagnáltak, addig az NSZK-val folyamatos és erőteljes fejlődésnek indultak. 5. Az NDK-val és az NSZK-val kialakított tudományos kapcsolatokat magyar oldalról nagymértékben megterhelték a politikai motivációk, aminek hatása különö-