Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Könyvismertetés - Bartha Lajos: 1. Vasné Tana Judit: Az egri csillagásztorony – Kiállításvezető 2. Vasné Tana Judit: Albert Ferenc és az egri Csillagásztoron

Székely László: A nap magyar kutatója. Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány Budapest, MTA Filozófiai Intézete, 1999. 60 old. 10 kép Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években több tanulmány is megjelent P. Fényi Gyuláról, a kalocsai Haynald-obszervatórium nemzetközi hírű napészlelőjéről. Legutóbb az 1999. augusztus 11-i hazánkban teljes napfogyatkozás kapcsán Székely László filozófia-történész jelentetett meg érdekes, tárgyalás módjában újszerű tanulmányt Fényiről. Az eddigi feldolgozásokban a szerzők elsősorban Fényi Gyula kutató módszereit vizsgálták, és eredményeit emelték ki, hangsúlyozva a tudós jezsuita sokoldalú érdeklődését (a napkutatás mellett meteorológiai adatok elemzésével és elektromos zivatarjelzőkkel is foglalkozott). Az újabb tanulmány szerzője ismertnek tételezi fel Fényi munkásságát, csak vázlatosan, és a korábbi értékelésekre hivatkozva tárgyalja munkásságát. Tárgyalásának súlypontját az az eszmei háttér és szellemi környezet, amelyben a tudós felnőtt és tevékenykedett. Ezt a hátteret a jezsuita rend adja. Igen érdekes az a felfogás, amely szerint Fényi működésének színhelye a „periféria perifériája" - vagyis a nyugat-európai központoktól távol eső magyarországi kisváros, Kalocsa -, és egy olyan környezet, amelyet joggal nevezhetünk társadalmilag konzervatívnak. Rámutat arra, hogy nem csak az ún. haladó környezetben, hanem konzervatív légkörben is születhetnek előremutató eredmények. A másik tényező, amelyre felhívja a figyelmet, az észlelt jelenségek és azok megörökítésének esztétikuma. Fényi még rajzban örökítette meg a napjelenségeket, és ezek az ábrázolások valóban esztétikusan is megragadok, anélkül, hogy az észlelt valóságtól eltérnének. A könyv második része („A kalocsai csillagvizsgáló alapítása és a jezsuita természettudomány") szélesebb ívű áttekintést nyújt a jezsuita rend szerepéről a természettudományokban. Székely László itt szakít azzal az immár két évszázados hagyománnyal, amely a Jézus társaságot - és elsősorban annak természettudósait - a maradiság őrzőinek tünteti fel. Bár lehetséges, hogy e téren a másik végletbe esik (ami az előzmények után nem lenne csodálható), kétségtelen hogy fontos, új szempontokat vet fel. Mindenesetre célszerű lenne átértékelni az e téren kialakult, sablonos nézeteket. Talán csak azt kifogásolhatjuk, hogy ez a rész mintegy „kilóg" a könyvecske egészéből. Nagyon kívánatos lenne, hogy a szerző külön munkában, alaposabban dokumentálva fejtse ki nézeteit. Székely László tanulmánya egészében nagyon érdekes és értékes darabja a Fényi-irodalomnak, amely feltétlenül tovább gondolást, vitát vagy megerősítést érdemel. Már csak ezért is megérdemli, hogy szélesebb körben ismertté váljon. Bartha Lajos