Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Könyvismertetés - Bartha Lajos: 1. Sragner Márta: Gothard Sándor, 1859–1939, természettudós. 2. Keszthelyi Sándor–Sragner Márta: Napfogyatkozás és honfoglalás. Lakits Ferenc csillagász élete – Lakits Ferenc bibliográfiája

fegyverekről, lőszerekről írott cikkei. - Csillagászattal foglalkozó közleményei. Politikai cikkei. - Egyéb írásai (ezek között találunk cikket a melegvíz fűtésről, a röntgensugarakról, és a vadkár kárpótlásáról!). Több mint nyolcszáz azoknak az írásoknak száma, amelyek valamilyen formában Gothard Sándor személyével foglalkoznak (ezek között legkorábban a szombathelyi Főgymnasium „Értesítője" szerepel, amelyben mint az iskola diákját sorolják fel). A könyvet a szerzői névmutató, valamint azoknak a periodikáknak alfabetikus felsorolása zárja, amelyekbe Gothard Sándor írt, vagy ahol róla említés történik. Ez a bibliográfia kétszeresen is fontos adatgyűjtemény. Egyrészt felhívja a figyelmet egy sajnálatosan elfeledett személyiségre, másrészt útmutatást ad arra, hogy az életét tanulmányozó kutató hol keresheti fel eredeti munkáit. 2. Lakits Ferenc csillagász élete és bibliográfiája. Ez a nem túlságosan terjedelmes könyvecske valóban a hézagpótló kiadványok közé tartozik. Nemesszékácsi Lakits Ferenc (1859-1919) szó szerint az elfeledett magyar tudósok közé tartozik; elsősorban éppen azok feledkeztek meg róla - és munkájáról - akik a legtöbbet köszönhettek neki: a történészek. Lakits a 19. sz. pálya elhagyó csillagász nemzedékéhez tartozott. Állami obszervatórium hijján az egyetem elvégzése és kétéves eredményes külföldi tanulmányút után itthon nem volt lehetősége tudományának gyakorlati művelésére. Éveken át a nyarat Konkoly Thege Miklós magán csillagdájában töltötte. Az asztrofizikus beállítottságú Konkoly Thege azonban nem értékelte és alkalmazta állandó munkatársként a „klasszikus csillagászati" (asztrometria, égimechnaika) munkában járatos Lakitsot; emellett az ógyallai magán alkalmazás sem biztosított megélhetést és nyugdíjat a vagyontalan tudósnak. Előbb a Postatakarékpénztárnál, majd a Közlekedés és Kereskelmi Minisztériumnál vállalt állást. Közben tanított is, majd - mint a tudomány népszerűsítés híve - a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek állandó központi titkárságát, és a Természettudományi Társulat belső munkatársi tevékenységét is elvállalta. Eközben állandóan foglalkoztatta a csillagászat, figyelemmel kísérte az új eredményeket, és ezekről számos rövid híradást közölt a Természettudományi Közlöny hasábjain. Igazi munkaterületét az 1880-as években találta meg, amikor Salamon Ferenc történész felhívta figyelmét, a magyar honfoglalást megelőző, Bizáncban látott napfogyatkozásra: ha meghatározható a fogyatkozás időpontja, akkor megadható a magyarság betelepedésének - akkoriban még ismeretlen - éve is! Lakits fáradságos munkával kiszámolta, melyik lehetett a kérdéses napfogyatkozás, és ebből arra következtetett, hogy a honfoglalás 895/896-ban lehetett. Kétségtelen, hogy Lakits Ferencnek sikerült először meghatározni a honfoglalás idejét (ezt utóbb a később fellelt krónika-adatok igazolták). Ám már a Millennium évében sem volt egyetlen történelmi munka sem, amely a csillagász nevét megemlítette volna; mára pedig teljesen feledésbe ment a neve a történészek előtt. Lakits