Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Krónika - Vámos Éva Katalin: A „Minden kémia” című Liebig-vándorkiállítás Magyarországon

A „MINDEN KÉMIA" CÍMŰ LIEBIG-VÁNDORKIÁLLÍTÁS MAGYARORSZÁGON A vándorkiállítás létrehozásának kezdeményezője Wilhelm | Lewicki | úr, vállalkozó volt, tulajdonosa a Prohama & E.V.A. Kft. Agrárkereskedelmi és Mezőgazdasági Kutató-Vállalkozócsoportnak Ludwigshafenben. Ő volt a vezetője és fenntartója a Nemzetközi Olvasókönyvtárnak és a Kémiatörténet Baráti, Fejlesztő és Munkacsoportjának. Az utóbbi két intézmény azzal a céllal jött létre, hogy ápolja a nagy német kémikus, Justus von Liebig (1803. május 16., Darmstadt - 1873. április 18., München) emlékét. Lewicki urat szoros szálak fűzték a giesseni Liebig-múzeumhoz, ahonnan a vándorkiállítás tárgyai érkeztek. A 33 tablóból és 3 tárlóból álló vándorkiállításnak a budapesti bemutató a 8. európai állomása volt Ludwigshafen; Technika és Munka Szövetségi Tartományi Múzeuma, Mannheim; Deutsches Museum, München; Stuttgart-Hohenheimi Egyetem; Christian Albrecht Egyetem, Kiel; Mezőgazdasági Múzeum, Lipcse és Természettudományi Múzeum, Prága, után. A kiállítás bemutatta Liebignek a kémiai tudományokról és azoknak a növényi, állati és humán táplálkozásban, az iparban, az orvostudományban és a kézműiparban való sokrétű alkalmazásáról alkotott holisztikus szemléletét. Tudatosította a látogatóban Liebig érdemeit, hogy t. i. a kémiai tudományokat világszerte taníthatóvá, megtanulhatóvá és népszerűvé tette. A tárlókban a Liebig szerinti szerves elemi analízis készüléknek, a híres „ötgolyós" üvegkészüléknek másolatát, a ludwigshafeni Liebigiana gyűjteményből eredeti Liebig kéziratokat, érmeket és a Liebig-féle húskivonat szép színes reklámkép sorozatát, valamint eredeti laboratóriumi eszközöket tekinthetett meg a magyar közönség. A tablók ismertették Liebig életének fontosabb állomásait és kiterjedt nemzetközi kapcsolatait. Justus von Liebig a német vegyészeknek ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amely hazáját a korszak vezető kémiai hatalmává tette. Ösztöndíjjal Franciaországban volt alkalma tanulni, többek között olyan nagyságoknál, mint GayLussac. Már 21 évesen meghívják rendkívüli egyetemi tanárként a Giesseni Egyetemre, ahol forradalmasítja a kémia-oktatást, kísérletes előadásokat tartva és bevezetve a hallgatók számára a laboratóriumi gyakorlatot. Már korán kapcsolatot tart fenn a kémia szempontjából fontos államok (Franciaország, Anglia, Svédország, Oroszország) tudósaival és tudományos társaságaival. Könyveket ír, folyóiratokat szerkeszt, élénk részt vesz a német és a nyugat-európai kémiai közéletben. Mindemellett talált időt és alkalmat a gondos és alapos kísérletezésre, és az eredményekből új és helyes következtetések levonására. Mindmáig talán legfontosabb eredményének tartják és iskoláinkban is tanítják ún. „minimum-törvényét", amelyet 1840-ben megjelent „Mezőgazdasági kémia" című, világszerte nagy feltűnést keltő és számos kiadást megért könyvében 6 tézisben fejtett ki. Ezek közül a