Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Forrásközlések - Vámos Éva Katalin: Justus von Liebig magyarországi levélkapcsolatai

sende Ihrer eifrigsten Anhänger, die Euer Hochgeboren mit der aufrichtigsten Freude und Verehrung empfangen werden. Und nun schliesslich erlauben Sie mir Hochgeborner Freiherr, dass ich mit einer Frage Sie zu belästigen es frei bin. Unlängst stellte man an mich die Frage, in welcher Form man animalischen Dünger auf eine grössere Distanz führen könnte, unter Verhältnissen, bei denen die Transportspesen den Wert des Düngers aufheben. Man wollte eine auf das Minimum reducirte Form, sowohl betreffend das Gewicht als auch das Volumen des Düngers. (Etwa in Gestalt von Asche? trug man mich). Meine Antwort war, dass dort, wo der animalische Dünger erforderlich ist, er auch grössere Transportspesen erträgt. Ist nur der Ersatz an mineralischen Stoffen notwendig, so möge man mineralischen Dünger (bei welchem die Transportspesen relativ verschwindend klein sind) anwenden. Unendlich würden mich Euer Hochgeboren verpflichten, mir in dieser Beziehung Ihre einzig u. allein massgebende Meinung mitteilen zu wollen. Indem ich für meine Unbescheidenheit nochmals um Entschuldigung bitte, zeichne ich mit der Versicherung meiner tiefsten Hochachtung und Verehrung Hochgeborner Herr Baron! Ofen (Ungarn) den 10 Febr 1871 Ihr untertänigster Diener Prof. Ladv. Wagner Méltóságos Gróf Úr! Mélyen tisztelt Elnök Úr! 1871. január 26-i nagybecsű soraiért mindenek előtt őszinte köszönetemet sietek kifejezni. Végtelenül boldognak tekintem magam abban a tudatban, hogy Ön, Méltóságos Elnök és Báró Úr, kis munkáimat figyelemre méltatja. Ha sikerülne nekem, az Ön szép és hasznos tanainak itt az országban általános elterjedést és elismerést kivívnom, azzal fáradságom bizonyára busás jutalmát nyerné el. Ez több éve legerősebb törekvésem és azzal hízelgek magamnak, hogy összes eddigi hallgatómból "szívvel-lélekkel Liebigiánust" csináltam. Magyarország par excellence mezőgazdasággal foglalkozó ország, amelyben azonban éppen a megőgazdaság kevés haladást ért el. A magyar mezőgazda lehetőleg kevés tanulmányt folytat és még érettebb korában is többet foglalkozik politikával, mint a 'mezőgazdasággal mint tudománnyal'. Ez az oka [annak], hogy a legkitűnőbb talajviszonyok ellenére az alaphozam nálunk hihetetlenül csekély. A talajpótlás tana itt nem tud gyümölcsöző gyökereket verni. Felfoghatatlan, hogy még a mezőgazdasági akadémiák egyes hallgatói is, akiknek alkalmuk volt mindezeket a szép tanokat meghallgatni, a gyakorlatban félreteszik azokat és nem veszik tudomásul. Milyen gyakran van alkalmam kirándulásaim során erről meggyőződni.