Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Szemán Attila: Bányamécsesek G. Agricola De re metallicajának metszetein

12. Fémmécses Agrícola 95. sz. ábrájáról 13. Fémmécses egy függesztőtaggal, mely egyszersmind horogf?) is, Agricola 49. sz. ábrájáról 14. Fémmécses horog nélkül, de hajlított kengyellel Agricola 95. sz. ábrájáról A függesztőhorog és kengyel a fejen viselt lámpáknál lefelé lóg! Nem gondolhatunk tehát pusztán kellő tudatosság nélküli ábrázolásra. Inkább arról lehet szó,'hogy valamilyen - viszonylag bonyolult - módon rögzíteni is lehetett ezeket a csuklókat, s így függesztésre is alkalmasak voltak. Talán egy-egy csúsztatható csövecskével oldották meg ezt a problémát, ami olyan kicsi elem volt, hogy az ábrázolásnál már nem lehetett rá tekintettel a művész. Van ugyanis éppenséggel más olyan elem is például a fejen, a csuklyára helyezett mécsessel kapcsolatban, amit egyetlen ábrázolás sem mutat be, mégis léteznie kellett. Ez pedig a cserép- és fémmécsesek rögzítése a csuklyához. Pedig bizonyos, hogy pusztán egyensúlyérzékkel nem lehetett a fejen tartani egy égő mécsest! Az is egyértelmű, hogy a fejlámpaként használt mécses lelógó függesztőelemei sem szolgálhatták a felerősítést, hiába hagyja Lierke nyitva ezt a lehetőséget.

9 Visszatérve az egyenes kengyelhez, megállapíthatjuk, hogy bár a fennmaradt tárgyi emlékanyagban nem tudok ilyenről, az ábrázolások közt nem egyedülálló az egyenesen ábrázolt kengyel. így például még egy XVII. századi, 1629-ben vert körmöcbányai érmen is ilyent láthatunk két vitathatatlanul fémből készült lámpaábrázoláson (17. kép).

w Talán összefüggésben van ez a botra húzott mécses egyszerűbb, egyenes változatának hagyományával. Mindent összevetve, úgy tűnik tehát, hogy bár a római korban már ismert a hajlított kengyeles megoldás a vasmécsesek esetében, nem ennek közvetlen átvételével, hanem a botra húzott agyagmécsesből, annak 15. Fémmécses mint fejlámpa Agricola 95. sz. ábrájáról