Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Szemán Attila: Bányamécsesek G. Agricola De re metallicajának metszetein

mas. Sőt a mű modern kiadásainak kicsinyített ábrázolásai még jó minőségű nyomdai kivitelezés esetén sem feltétlenül teszik lehetővé a beható tanulmányozást. Ezért az nagyításokhoz esetenként a régi kiadások metszeteit is használnom kellett.

4 Mindazonáltal a magyar kiadás hivatkozásait adom meg, mert ez a hozzáférhető. Egyébként az újabb kiadások közül az egyik legjobb minőségű ábraanyag a magyar kiadásban található. Eddig egy munka foglalkozott valamelyest a De re metallica bányamécs-ábrázolásaival. Ez Rosemahe Lierke XVI-XVII. századi bányamécsesekkel foglalkozó tanulmánya.

5 Ebben a De re metallicára hivatkozva tulajdonképpen összesen három, egymástól valamilyen módon elkülöníthető formát mutat be röviden, de közülük csak kettőről ír, noha az egyik érintett típust feltételesen két külön fajtaként is meghatározhatónak találja. Nos, ennél azért több fajta lámpa fordul elő Agricola ábráin, s bővebb leírást is megérdemelnek. A legegyszerűbb s kétségtelenül a legkevésbé fejlett típus az egyszerű, külön fogantyúval el nem látott mécsestálka. Ez tulajdonképpen készülhetett volna agyagból és fémből egyaránt. Valójában azonban felesleges lett volna ilyen egyszerű megoldásra fémet használni, s a fennmaradt fémmécsesek eredetileg mind fel voltak szerelve valamilyen függesztővel. Ezért feltehető, hogy az egyszerű tálkák égetett agyagból készültek, ami egybevág az egykorú leletek anyagával. Érdekes, hogy Agricola itt nem a már hivatkozott Lebertali bányakönyvben látható, de Szászországban is elterjedt, botra húzható agyagcsövecskével ellátott, több helyen is megörökített típust

6 mutatja be, hanem egy ősibb (2. kép), a XVI. században nyilván kevésbé használt fajtát, amelynek megfogását semmi sem könnyíti. A 118. sz. metszeten két ilyent is találunk. Jól megfigyelhető nagyir. Vv tott képünkön, hogy bányászok hüvelyk- és mutatóujjukkal a perem alatt fogják (4. kép), s még a tartó kéz hüvelykujjának körme is tisztán kivehető ezeken az ábrázolásokon. Hasonló mécsest találunk a 102. metszet alsó részén, a lójárgány vízszintes kerekére helyezve. Félreértésről szó sem lehet, mert nemcsak a hüvely nem látható a mécsesben, hanem a megfogása is más. Ha a hátul elhelyezett hüvelybe botot nem húztak, a megfogáskor a mutató- és középső (1. a kép), de még Inkább a hüvelykujjat dugták bele, hogy biztosabban foghassák, mint azt a már idézett Lebertali bányakönyv egy másik metszete is mutatja (1. c kép). 4. Egyszerű mécsestálkák Agricola 118. sz. ábrájáról