Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
Könyvismertetés - Vágás István: Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában
J Trummer Árpád (mérnök, a vízügyi szolgálat az idő szerinti „első embere", 1942): „A belvíz helyenként jóval nagyobb veszélyt jelentett az árvíznél. Megért az idő arra, hogy a vízgyűjtőkön végzett kultúrmérnöki munkákat, az országrészek megfelelő talajminőségi és esési viszonyait figyelembe véve az állami vízügyi szolgálat a belvízlevezető csatornákra új méretezési irányelveket készítsen.... Az állam közbelépése a belvíz-levezetésnél éppen annyira indokolt, mint ahogyan szükséges volt az öntöző-gazdálkodásnál is." 133. old.: „Már Teleki Pál miniszterelnöksége alatt is szóba került az államosítás, de ennek valószínűleg a legnagyobb akadályát az képezte, hogy a társulatok nagy összegű kölcsönökkel tartoznak az államnak, s egy államosítással ezek visszafizetéséről a kincstárnak egyszer s mindenkorra le kellett volna mondania.... Egyes birtokosok titokban azt remélték, hogy ily módon megszabadulhatnak a számukra terhes ártéri járuléktól. Némileg érthető is volt álláspontjuk, hiszen egy számítás szerint az addig eltelt közel száz év alatt az ártérbe eső földek gazdái átlagosan minden 21. esztendőben az ártéri járulék felhalmozott összegével újból és újból megvették saját birtokaikat, míg a szerencsésebb vidéken élők ilyen terheket nem kellett vállaljanak." 144. old.: „Az árvízvédelmi társulatokat a (második világ)háború vége szinte teljesen kifosztott állapotban találta. Az 1945. évi földreform pedig végképp ellehetetlenítette az érdekeltségi hozzájárulás anyagi forrására épülő működésüket. Amikor a nagybirtokokat - amelyek addig a társulati mozgalom pilléreit jelentették - szétosztották a föld nélküli parasztság között, az új gazdák nem voltak abban a helyzetben, hogy a rájuk eső ártéri járulékot pontosan és maradéktalanul fizessék." 148. old.:„Ami az egykori vízkár-elhárítási kulcsszervezeteket, a vízitársulatokat illeti, [az 1948. évi államosítás után] csaknem tíz évet kellett arra várni, hogy más tartalommal és egészen más tulajdonviszonyok alapján újra szerveződjenek, s bizonyos területi vízgazdálkodási feladatokat Ismét érdekeltségi alapon végezzenek el." A hazai vízkárelhárítás - az árvizek és a belvizek elleni védekezés - a védekezésre felkészülés minden formájával - tervezéssel, építéssel, tudományos kutatással együtt - a magyar történelem része, a sok nehézség ellenére Is dicsőséges része volt, s az is marad a jövőben is. Múltunk, de még a jelenünk megismerése szempontjából is fontos és értékes könyvet vehet kezébe az olvasó. Vágás István