Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Krónika - Kozma Gyula: Az I. Magyar Műszaki Muzeológus Találkozóról (1997. máj. 5.)

mentén" levezényelt rendezvényen viták, nem alakultak ki. Pedig a szakma belső fejlődése s önbecsülése érdekében megérdemeltük volna. Mindjárt egy idegen szó kapcsán, melyet a szervezők az első értesítésben használtak és amelyért az egyik előadótól feddést, sőt meglehetős szemrehányást kaptak. Pedig Stransky pompás - a nem kevésbé nagy tekintélyű Korek József által is elfogadott - leleménye, a skartáció remekül fejezi ki azt az összetett tevékenységet, amely olyannyira több és más, mint a magyar megfelelőjeként (?) az ICOM kiadványából fordításban megjelent etikai kódexben is használt selejtezés. Mivel utóbbi magyar kifejezés a fogalomnak csak egy részét fedi le, alkalmazását a nyelvészek sem rosszallják. A skartáció jelenti az újbóli gyűjteményi válogatást, a gyűjtemény minősítését és értékelését, a gyűjtemények permanens alakításának elvét. A múzeum igényét és jogát arra, hogy időnként felülvizsgálja gyűjteményét, vezérelvének és koncepciójának tarthatóságát, meghatározza további irányát, súlyozzon, átrendezzen, s ha kell: selejtezzen. Csak fájlalhatjuk, hogy azok a leszúrt karók nem engedtek időt, teret és módot a hallottak megbeszélésével, hozzászólásokkal és elvitatkozgatásokkal történő közös földolgozásához, de nem lehetetlen, hogy sok minden szóba kerülhetett még az eseményt megkoszorúzó, szerény de remek fogadáson a Gázművek pompás új múzeumában, ahol Gulyás Péterné, Anikó volt a mi kedves háziasszonyunk. Mindent összevetve, igazán kiváló élményt nyújtott ez a nap a hazai műszaki muzeológus társadalomnak. Már nagyon megérdemeltük! Kozma Gyula