Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

területén ért el szembetűnő sikereket. Szilárd az információelmélethez és a magfizikához járult hozzá döntően, Neumann közben a modern matematika legmarkánsabb fiataljai közé sorolódott, Polányi pedig a fizikai kémiában, főként ennek akkoriban kialakuló ágában, a reakciókinetikában végzett alapvető munkásságot. Hevesy György a magfizikát és a modern anyagszerkezeti tanokat használta fel a kísérleti kémiában. A tudományos, kivált matematikai módszerek igen sikeres alkalmazásával tűnt ki Kármán Tódor és Gábor Dénes. A magyartudósok összefüggő csoportot alkottak Németországban. Többségük ott ismerkedett meg egymással. Minthogy akármilyen toleráns volt is a légkör Németországban, teljes befogadásukról szó sem lehetett, és így sok szempontból voltak egymásra utalva. Az idősebbek, Kármán és Polányi biztos állást kaptak ugyan, ám ezek sem a nagy egyetemekre szóltak. A többiek élték a fiatal intellektuelek bizonytalan sorsát, és dolgoztak, publikáltak mindenről, ami csak útjukba akadt. Saját szemináriumokat szerveztek, ahol Polányi, Neumann, Wigner, Szilárd stb. adtak elő tudományról, politikáról, gazdasági témákról, és közben megismerkedtek a hozzájuk hasonló sorsú tehetségekkel, mint pl. Schrödinger, Gamow és társaik. Döntő részt vállaltak a modern tudomány kiépítésében, helyzetük azonban a német tudóstársadalomban marginális maradt. A Németországban élők nem szakították meg kapcsolataikat a magyarországi tudománnyal. Családjuk, barátaik itt éltek, vakációikat itt töltötték. Ez azzal is együtt járt, hogy több jelentős írásukat magyarországi szabadidejükben fogalmazták meg. Közben Ortvay számon tartotta őket. Rendelkezésükre bocsátotta tanszéke kitűnő könyvtárát, ahol mindig nyugodtan dolgozhattak, és rendszeresen meghívta őket fizikai kollokviumaira. Ez utóbbiakon előadták legújabb eredményeiket, és hírt hoztak a tudomány nemzetközi fejleményeiről. Az ő révükön ugrásszerűen megjavult az érdeklődők informáltsága Magyarországon.

40 Ehhez járult még, hogy eredményeik némelyikét magyar nyelven, magyar folyóiratokban is közölték, aminek révén szintén a magyarországi tudóstársadalom tagjai maradtak, meglehet csak kültagjai. Ortvay, aki világosan látta értékeiket, megpróbálta néhányukat hazacsábítani. Ám Wigner számára a szegedi katedra már túlságosan periférikusnak tűnt, Neumannt a Magyar Tudományos Akadémia nem választotta meg tagnak, Polányinak kulturális és politikai fenntartásai voltak, Gábor Dénes nem tudott megmelegedni a Tungsram-laboratóriumban.

41 Közismert, hogy a magyar tehetségek a harmincas években áttelepültek Amerikába. Ennek, szempontunkból, az volt az oka, hogy a tudományos centrum lassanként áthelyeződött az óceán túlsó partjára. A folyamatot nem egyszerűen a nácizmus hatalomra jutása váltotta ki. Nem az történt csupán, hogy