Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
TANULMÁNYOK - Gjurov Viktor: Egy elfelejtett térképész – Kanitz Fülöp Félix, a „Balkán Kolumbusza”
Legérdekesebbek a városleírásai. Nagy részletességgel beszél a városok történetéről, emlékeiről. Élmény ezeket olvasni, mivel Kanitz Félix, mint egy nagyon jó festő színes ecsetvonásokkal ábrázolja a korabeli állapotokat és embereket. A Balkán-hegységen kívül teljesen átkutatta a Dunáig terjedő területet is. Kartográfiai felvételekhez (1:288 000) az orosz és az osztrák asztronómiai és trigonometriai meghatározott pontokat használt, de a részletekre kizárólag a maga utazásai folyamán mágnestű, hegyprofilok, magasságmérések stb. alapján nyert adatai szolgáltak. Eme adatok alapján sok új, addig teljesen ismeretlen anyaghoz jutott, a régit meg sok helyen kellett helyreigazítani. Mindjárt a Duna mellett, mielőtt részletes topográfiai felvételekbe kezdett volna, orográfiai-hidrográfiai vázat csinált. Ezáltal egészen ismeretlen sűrűn lakott területet fedezett fel. Az addigi térképek alapján azt lehetett hinni, hogy a bolgár Duna-völgy és a Nisava vidék szinte teljesen lakatlan. Kanitz Félix ottjártakor 150 helységet talált, szemben a régi ötvennel. Ebből is három város és tizenhét falu csak kitalált volt, a többi pedig nem jó helyen volt feltüntetve. Kanitz Félix úgy gondolta, hogy Kelet-Bulgáriában és Dobrudzsában nem kell ennyire utánadolgoznia a térképnek, mivel az 1828-29-es háborúban azt az orosz vezérkar feldolgozta. De amikor az utazó bejárta a Fekete és Fehér Lom, Tárnovo és Preszlav között elterülő vidéket, be kellett látnia, hogy a térképnek itt sok fehér foltja volt. A térképen az útvonalakat sem tüntették fel, amelyet Midhát pasa 13 építtetett. Alig néhány hónappal az első kiadás harmadik kötetének megjelenése után, nyomdában volt a második kiadás, előszavát 1879-ben írta meg és az utószót 1880-ban. Kanitz félix 1883-ban tett utolsó látogatást Bulgáriában és 1904-ben halt meg Bécsben. Sajnos Kanitz Félix remekműve a „Dunai Bolgárország és a Balkán" a mai napig nem jelent meg magyarul. Ennek az összefoglaló munkának nemcsak földrajzi, hanem kultúrtörténeti és történelmi értéke van, amelyen véleményem szerint nem fogott az idő vasfoga, és megérett arra, hogy megjelenjen magyarul. Hivatkozások 1 A bizonyítvány magyar nyelvű és magyarosan Kánicz-nak van írva 2 Österreiehische Revue 1864, Bd. VI. 190-212, Bd. VII. 216-2378. Szerb fordítása Danica, 1864, 678 skk. 3 Denkschr. Akad. Wien, Philos-hist. Classe. XVII. (1868).
