Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Krónika - Kiss László: Kiszely Gyula (1911–1977)

lelkiismeretesen különféle bizottságok (Magyar Történelmi Társulat üzemtörténeti munkabizottság, Gépipari Tudományos Egyesület, Jakoby szoborbizottság stb.), s nem utolsó sorban az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) tagjaként. Tagja volt továbbá a műszaki múzeumok tudományos tanácsának, a Technikatörténeti Szemle (Országos Műszaki Múzeum Évkönyve) szerkesztőbizottságának is. Tudományos munkálkodásának elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Már 1966-ban KGM miniszteri kitüntetést kapott a 10 éves Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott kiállítás főrendezői munkájáért. Az Öntödei Múzeum alapításáért és felépítéséért az ipari és a művelődési szaktárcák részéről egyaránt a legmagasabb miniszteri kitüntetést kapta meg. Ugyanezen alkalomból tüntette ki az OMBKE elnöksége a Zorkóczy Samu arany emlékéremmel, melyet a maga szerény módján élete utolsó éveiben is a legbecsesebb elismerésként emlegetett. 1980-ban és 1982-ben újabb magas kitüntetések a művelődési minisztertől az OMBKE keretében végzett történeti és múzeumi, valamint az ipari műemlékvédelem terén kifejtett eredményes munkásságáért. 1984-ben az OBMKE elnökségétől Pech Antal arany emlékérem a Kohászati Pantheon létrehozásáért, valamint irodalmi nívódíj történeti tanulmányaiért. 1987-ben az OMBKE tiszteleti tagja lett, 1990-ben pedig a 40 éves OMBKE tagságért Scholtz Vilmos emlékérem, 1992-ben centenáriumi emlékérem. Választott szakterületének önzetlen szolgálatával, autodidakta módon vált alkotó tudós kutatóvá és szakíróvá, akit ismereteinek gazdagsága és hiteles forrásanyagra épülő közlései emeltek a legnevesebb hazai technikatörténészeink közé. Szeretet és tisztelet övezte humánus gondolkodásáért, önzetlenségéért, nyíltságáért és példamutató munkaszeretetéért, tudományos eredményeiért. Emberi nagyságát érzékelteti, hogy őszintén tudott örülni mások sikereinek, míg saját eredményeiről még a jóbarát is inkább másoktól, nem pedig tőle értesült először. Idős korában is megőrizve szellemi frissességét, szinte élete utolsó hónapjáig dolgozott, betegen is információkat adott. Elkeseredett volt látásának gyengülése miatt, hogy már nem tudja befejezni egy megkezdett miskolci vállalattörténeti kutatását, nem fog tudni eleget tenni közös tervünk megvalósításának, hogy együtt írjuk meg a magyar műszaki múzeumi hálózat létrehozásának történetét az 1950-es évektől napjainkig. Kiszely Gyula érdemei felbecsülhetetlenek az ipari műemlékvédelem és múzeumalapításokban egyaránt. Emlékét munkássága, s egykor tán portréja is őrizni fogja a magyar kohászattörténet nagyjainak pantheonjában. Kiss László