Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Krónika - Kiss László: Kiszely Gyula (1911–1977)

A kutatások során nem csupán a helyi, hanem a többi magyarországi kohászati üzemre, a hazai kohászattörténet egészére is jelentős forrásanyagot tártak föl, melynek rendszerezése, céltudatos továbbfolytatása szervezettebb munkát igényelt, egyben meghatározó volt Kiszely Gyula egész pályafutására. A történeti kutatómunka támogatására és kiszélesedésére nyilvánvalóan ösztönzőleg hatott, hogy 1952. okt. 18-án Ortutay Gyula művelődésügyi miniszter ünnepélyes keretek között adta át a látogató nagyközönségnek a helyreállított újmassai nagyolvasztót, mely mintj^iemelkedő jelentőségű ipari műemléki-muzeális érték, az ország első ipartörténeti szakgyűjteményének tekinthető. Az ösztönző példa és eredményes kutatómunka nyomán Kiszely Gyula kezdeményezésére 1954. év elejétől megkezdődnek a Kohászati Múzeum létrehozásának munkálatai, melynek szervezésével, anyagának összegyűjtésével Korompai Győzőt bízták meg. Kettőjük nevéhez fűződik a múzeum létrehozása. A múzeumi gondolatot egyetértőleg támogatta a Kohó- és Gépipari, valamint a Művelődésügyi Minisztérium, azzal az iránymutatással, hogy a Városi Tanács szándékától eltérően nem egy általános profilú politechnikai múzeumot, hanem országos feladatkörű kohászattörténeti múzeumot, mellette pedig a Massa Múzeumot kívánatos kiépíteni, hogy az a helyi környezetben mutassa majd be a Diósgyőr-hámori Vasgyár történeti emlékeit. A diósgyőri kezdeményezés és a műszaki emlékvédelemről szóló 4/1954. évi törvényerejű rendelet megjelenési időpontjának egybeesése előnyösen hatott egyrészről az ország különböző profilú vállalatainak, másrészről az ipari szaktárcák megnyerésére, újabb és újabb ágazati szakgyűjtemények múzeumok - létrehozásaira, állami áldozatvállalásokkal. Az ipari emlékvédelmi törvény végrehajtására a Művelődésügyi Minisztérium (akkor még Népművelési) szervezett keretéhez rendelten létesült Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport (az Országos Műszaki Múzeum jogelődje) vezetője Szilágyi István és Kiszely Gyula kezdettől szoros együttműködése céltudatosan szervezett munkát és igényes szakszerűséget biztosított példaként valamennyi szakgyűjtemény-szervező kollégák számára. 1956-ban Kiszely Gyula Múzeumi Bizottságot szervez, majd a közös munka eredményeként 1960. szeptember 25-én Csergő János kohó- és gépipari miniszter a Művelődésügyi Minisztériummal egyetértésben kiadott működési engedély alapján ünnepélyesen megnyitotta a Központi Kohászati Múzeumot. Megfelelő alapterületű működési feltételek megteremtésére öt év múltával kerülhetett sor, amikor az Alsó-hámorban az 1779-ben épített kancelláriaépületet jelölték ki a múzeum végleges helyének, melybe - igényes átalakítás után - 1969-ben települt át az addigi ideiglenes helyéről. Újrarendezték az újmassai nagyolvasztó környezetét, felépítettek