Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Post, Robert C.: Elbeszélő történelem és kritikai elemzés a Smithsonian Institution-ban. – Út a kulturális háborúkhoz - Rónai Iván: A műszaki múzeumok jelentősége Magyarországon

között számos alapítvány létesült az egyes múzeumok támogatására. A Textilipari Múzeum épületének eladása országos felháborodást váltott ki. Ennek ellenére az épületet nem lehetett eredeti céljára megmenteni. Az általános felháborodás csak arra volt elegendő, hogy az alapítvány tőkéjét felemeljék. A költségvetésből 1991 óta pályázat alapján elnyerhető összegek csak hozzájárulhatnak a létező intézmények szükségleteinek fedezéséhez. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az ipari szakmúzeumok sorsa a privatizálást követően igen eltérő lehet. 1. A fenntartó vállalat megvásárlói a múzeumot hasznos eszköznek tekintik imidzsük kialakításában és invesztálnak bele. Erre a felfogásra példa a Kner Nyomda múzeuma Gyomaendrődőn. A kis múzeumot és könyvgyűjteményét az új tulajdonosok növelték, és a múzeumnak otthont adó épületet hamarosan új szárnnyal fogják bővíteni. 2. Számos fontos szakmúzeum megvált korábbi fenntartójától, mivel ezek privatizációja során alapítvány létesült fenntartásukra. Ilyen alapon működik pl. a Magyar Vegyészeti Múzeum, Várpalota; a Központi Bányászati Múzeum, Sopron; az Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg. (A Postamúzeum Alapítvány függetlenül éli virágkorát, nem szakítva meg kapcsolatát a korábbi fenntartókkal.) 3. Olyan múzeumok, illetve gyűjtemények, amelyek korábbi támogatóik csődje vagy felszámolása miatt kerültek reménytelen helyzetbe, segítséget kapnak a túléléshez lokálpatriotizmus vagy a helyi önkormányzat jóindulata révén. A legjobb példa erre az Ózdi Gyártörténeti Múzeum. Épületét megvásárolta a városi önkormányzat - némi költségvetési támogatással -, és városi múzeummá kívánja fejleszteni. 4. A jelenleg felszámolás alatt álló diósgyőri DIMÁG acélmű három országos jelentőségű szakmúzeumának sorsa külön említést érdemel. (Ezek a múzeumok a következők: Öntödei Múzeum, Budapest; Központi Kohászati Múzeum, Miskolc; Őskohó és Massa-múzeum, Új-Massa.) 1994 augusztusa óta ezek a múzeumok mint az Országos Műszaki Múzeum filiáléi szolgálják a közművelődést. A Felvonóipari Szakgyűjteményt 1963-ban alapították. Ez elsősorban a magyar liftgyártás emlékeivel foglalkozott. A gazdasági változások nem kímélték a felvonóipart sem: nem maradt intézmény a gyűjtemény fenntartására. Létrehoztak egy Pro-Lift nevű alapítványt, amely végül is felajánlotta a gyűjteményt az Országos Műszaki Múzeumnak, amelynek raktáraiban az jelenleg otthonra lelt. Mindabból, amit eddig mondottunk, úgy tűnhet, hogy a Közép-Európában végbemenő társadalmi változások csak zavart okoznak a műszaki múzeumok életében. Ez azonban távolról sincs így. Az ipar gyors átalakulása, a ha-