Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Post, Robert C.: Elbeszélő történelem és kritikai elemzés a Smithsonian Institution-ban. – Út a kulturális háborúkhoz

Ezek a szövegek különböző konvenciókat követtek, az objektivitás illúzióját táplálva. A szenvedő mód használata és kerülése annak, hogy a tárgynak bárminemű különleges sajátságot tulajdonítsanak, tudatosan azt a benyomást kívánta kelteni, miszerint a Smithsonian egyik funkciója a tényeknek a tévedések közül való kiválasztása és csakis az igazság közlése. Még amikor az elbeszélő leírások kezdték is kiszorítani az osztályozást mint a kiállítási szövegek nyelvtani normáját, megmaradtak a pártatlan tekintély állításai, és ez közvetlenül belejátszott a retorikába, amikor a Smithsonian történeti múzeumait azZal támadták, hogy olyan történeteket mesél, amelyekből hiányzik a „higgadtság". Bár az Enola Gay értelmi összefüggéseibe helyezése volt a legrobbanékonyabb kérdés, nem volt nagyobb a jelentősége abban, hogy tükrözze a politikai érdekek közrejátszását, mint számos más kiállított tárgyé. Azok, akik az Enola Gay másfajta feliratozását erőltették, újra megerősítették ténylegesen fennálló ellenőrzésüket a Légi és Űrmúzeum kiállításpolitikája felett. Az Amerikai Történelem Múzeumának (Museum of American History) „Tudomány az amerikai életben" (Science in American Life) kiállítása körül kirobbant ellentétek szélesebb körű vitákat is magukban foglaltak a tudomány különleges hatalmáról. Voltak olyanok is, akik azt állították, a kiállítás versengést tükröz a posztmodern nihilizmussal. De bár voltak ellenkező állítások, az ilyen elméletek sohasem tudtak teret nyerni a muzeológia világában, és csak újabban kezdenek az idősebb muzeológusok összeütközésbe kerülni azzal a kérdéssel, vajon a tudomány elidegeníthetetlen tulajdonsága-e az elfogultság. Míg akkor az egyetemi világ az 1960-as években és a 70-es évek elején forrongásban volt is, a muzeológusok állhatatosan megmaradtak konzervatív birodalmukban, csak olyan kérdések iránt érezve szenvedélyes elkötelezettséget, amilyen a fennkölt bizalom a megőrzés iránt és a műtárgyak autentikus voltának szentsége. A szakma azonban mégis változni kezdett ebben az időszakban, olyan első javaslatokkal, melyek szerint a kiállításokat esetleg valóban „az elgondolások vezérlik inkább és nem annyira a tárgyak" és melyek szerint a feszültségek velejárói egy nemzeti múzem küldetésének. A Légi és Űrmúzeum esetében ez később magával hozhatja szembesülését azzal a realitással, hogy hivatalos megbízatása, mely szerint „emléket állítson a repülés nemzeti fejlődésének" és egyúttal „oktatási anyagot szolgáltasson a repülés történelmi tanulmányozásához" legalább olyan problematikus, mint a Smithsonian eredeti megbízatása, „az ismeretek növelése és terjesztése". Azonban egy bizonyos ponton minden történeti múzeumnak választania kell majd a kellemes pozitivizmus - amelynek objektív színezete van ugyan, de amely valójában mélységesen szubjektív - és egy olyan elemző módszer között, amelynek világosan érthető álláspontja van.