Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Poser, Stefan: A veszély múzeuma – veszélyes múzeumok? Az ipari biztonság és a munkaegészségügy múzeumai és kiállításai a XX. század elején

nak vagy inkább dokumentációs központjainak nevezhetjük, amelyek a jövő, nem pedig a múlt felé irányulnak. A társadalmi múzeumok mint a múzeumok speciális típusa A fent leírt általános koncepciót figyelembe véve azt lehet mondani, hogy a társadalmi múzeumok nagyon hasonlítanak a XIX. század ipari és iparművészeti múzeumaihoz. Ezek célkitűzése az volt, hogy hirdessék regionális területük ipari fejlődését. Ennek keretében egyes ipari múzeumok ipari biztonsági és közegészségügyi részlegeket nyitottak. Ilyen módon az ipari múzeumok előfutároknak tekinthetők. A társadalmi múzeumok ezekből jöttek létre mint a múzeum speciális fajtája, amely az ipari biztonságra és a baleset megelőzésére összpontosít. Nemcsak a társadalmi és ipari, valamint iparművészeti múzeumok múzeumai a korabeli környezetnek, a műszaki múzeumok, amilyen a Deutsches Museum Münchenben, szintén múzeumai a jelennek is. Ezekben a történelmi műtárgyak segítenek megmagyarázni a modern technika kialakulását. Azzal az elgondolással viszont, hogy a társadalom korabeli problémáit múzeumi bemutatásuk által oldjuk meg, csak a társadalmi és ipari múzeumok esetében találkozunk. Azonban a konceptuális hasonlóságok ellenére különbségek vannak a társadalmi és az ipari múzeumok között, különböző témáik miatt. Az ipari, de az iparművészeti múzeumok központi kérdése Is az volt, hogyan lehet a termékeket esztétikus módon tervezni. A társadalmi múzeumok kérdése az, hogyan javíthatók a munkásosztály munka- és életkörülményei. Ezek az eltérő feladatok és célkitűzések az intézmények eltérő és mindegyikre jellemző történetéhez vezetnek. Az ipari és iparművészeti múzeumok célja az volt, hogy a művészet és kézművesség ideális mintáit gyűjtsék. Az esztétikum kérdése fő kritérium lett a tárgyak kiválasztásában. Ennélfogva a gyűjtemény minden darabját kulturálisan fontosnak tekintették. A kiállítási tárgy értéke ugyan csökkenhetett, mihelyt kiment a divatból, a neki tulajdonított kulturális érték azonban elvben változatlan maradt. Később történelmileg is értékesnek ítélték ezeket. Ennélfogva ezek a múzeumok állandó folyamatban történeti múzeumokká tudtak válni. A társadalmi múzeumok gyűjteményei számára a gyakorlati kritériumok voltak fontosak: segíteniük kellett az ipari biztonság kérdéseinek megoldásában azzal, hogy megmagyarázták a megelőzést szolgáló műszaki konstrukciókat. Ezeknek a kiállítási tárgyaknak modelleknek kellett lenniük a „valós világ" problémáinak megoldására. így hozzájárultak a „civilizáció" folyamatához. Meg kell különböztetnünk a „kultúra" és a „civilizáció" fogalmát, a