Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Németh Györgyi: A gyűjtemény, a közösség és az ember – A Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden
A kiállított gépek egy része eredetileg mezőkövesdi lakosok tulajdonában volt, de az ország más területeiről származó gépeket szintén használták Mezőkövesden. 7 Az ember A gyűjtemény végül abból a szempontból is jelentős, hogy műtárgyainak megmentése és megőrzése egyetlen ember munkájának az eredménye. Hajdú Ráfis János gyűjtött össze minden egyes tárgyat, s a múzeum az ő, 1979-ben az államnak adományozott magángyűjteményéből jött létre. Hajdú Ráfis János személyében tükröződik az egész közösség élete. Kisbirtokos dédapja hozatta 1903-ban az első benzines lokomobilt a szombathelyi Mayer-féle gépgyárból Mezőkövesdre, majd később mint a gyár megbízott üzletkötője még hat gépet szerzett gazdatársainak. Hajdú Ráfis más mezőkövesdi rokonainak is volt lokomobilja és cséplőgarnitúrája, anyai nagyapjának a családja magáénak mondhatott egy malmot, ő maga pedig gépésztechnikusként dolgozott egész életében. A múzeum területe eredetileg családi porta volt, ahol a Ráfis család élt és gazdálkodott. Ma minden kiállított tárgy a kisparaszti gazdaság atmoszféráját kívánja felidézni. A gyűjtemény első darabját, egy 1915-ben Bécsben gyártott benzines lokomobilt 1970-ben vásárolta meg Hajdú Ráfis János. Hosszú éveken keresztül minden megtakarított pénzét újabb tárgyak és gépek megvásárlásába fektette, szervezte a gyakran igen nehéz darabok helyszínre szállítását, elvégezte a restaurálást, minden követ megmozgatott, hogy pénzt szerezzen a gépeket befogadó épületekre, s kutatott, hogy minél hitelesebb leírásokat adhasson a kiállított anyagról. Szentimentálisan fogalmazva ő a gyűjtemény szíve. Ő az, aki műszakilag pontos magyarázatot tud adni minden gépről, ő az, aki be tudja indítani a működőképes példányokat, s ő az, aki érdekes és jellemző történeteket tud róluk elmesélni, különösen elrejtésük körülményeiről az erőszakos államosítások idején, vagy nem kevésbé izgalmas megtalálásukról. Hajdú Ráfis János olyan értékeket mentett meg, amelyek nélküle biztosan veszendőbe mentek volna. De nemcsak értékmentő munkája érdemel figyelmet, hanem emberi magatartása is. Képes volt más célokat kitűzni a maga számára mint az anyagi haszon. Természetesen a létrehozott gyűjtemény a gyakorlati életben is szerepet kapott. A Miskolci Egyetem hallgatói tanulmányaik kiegészítésére, a magyar és a külföldi látogatók saját gyönyörűségükre és épülésükre látogatják a múzeumot, ahová sokan újra és újra visszatérnek.
