Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

Néhány tudományos műhely azonban egyértelműen magyarországi talajon jött létre. Ilyennek tekinthető mindenekelőtt a kitűnő analitikai kémiai iskola, élén Than utódjával, Winkler Lajossal (1863-1939),

27 majd Schulek Elemérrel (1893-1964),

28 a klasszikus kémiai analízis két kiemelkedő művelőjével. Eötvös tanítványai közül Klupathy Jenő (1861-1931), Rybár István (1886-1971), Pékár Dezső (1873-1953), Renner János (1889-1976) tűnt ki

29 Munkásságuk nagyobb része az Eötvös-inga alkalmazásával, illetve tökéletesítésével telt, és akad számos hasonló példa más területen is, mint pl. a radioaktivitás kutatásában, amelynek középpontjában Weszelszky Gyula (1872-1940) állt stb.

30 Itteni szempontunkból az az új jelenség, hogy ebben az időszakban már magyarországi hagyományokon nevelkedett tudósok is működtek. Eredményeik jelentős részét azonban ők is igyekeztek a centrumban realizálni. Az említettek mindegyike fontosabb közleményeit németül is megjelentette, ezzel óhajtva biztosítani a nemzetközi ismertséget. Ennek révén a magyar periféria a centrum által meghatározott trendekhez a korábbihoz képest új módon is hozzájárult: főként módszertani munkásságával és a kimért adatokkal, új tényekkel, elősegítette a centrumbeli tudomány formálódását. b) Németországban tanul és visszatér Magyarországra A kapcsolat új elemei mellett, nem számolódott fel a XIX. században általánosnak mondható szokás sem, nevezetesen a németországi tanulás, és a magyarországi elhelyezkedés. Minthogy azonban már sikeres magyarországi tradícióra is lehetett támaszkodni, ennek tipikus funkciója átalakult. Alapvetően az egyes szakmák legmodernebb irányzatai honosodtak meg a magyar tudósjelöltek németországi tanulása, illetve tanulmányútjai nyomán. Tipikus példája ennek a modern elméleti fizika, mindenekelőtt a relativitáselmélet és a kvantummechanika magyarországi megjelenése. Eötvös és munkatársai a klasszikus fizika képviselőiként, nem mutattak nagy érdeklődést a modern fejlemények iránt. Csak miután Ortvay Rudolf (1885-1945) 1928-ban elfoglalta a budapesti egyetem elméleti fizikai tanszékét, honosodhattak meg a modern elméleti irányzatok. Ortvay 1906 és 1908 között Göttingenben tanult, és kutatói munkásságát az 1910-es évek elején Münchenben kezdte Sommerteid mellett.

31 Ez a tanulmányút tette őt a XX. századi fizika magyarországi elterjesztőjévé, kiemelkedő hatású személyiségévé, de nem annyira kutatóként, mint oktatóként. Sok más mellett, az ő iskolájába járt Neugebauer Tibor (1904-1977) és Gombás Pál (1909-1971), a harmincas évek két legeredményesebb Magyarországon dolgozó elméleti fizikusa is.

32 Gyulái Zoltán (1887-1968) a magyarországi kísérleti fizika legkiemelkedőbb, szintén iskolateremtő személyisége Kolozsvárra járt ugyan egyetemre,