Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Molella, Arthur P.: Viharos időjárás: „Tudomány az amerikai életben” kiállítás és változó klíma a műszaki múzeumok számára

Ez alkalommal, nem úgy, mint korábbi tudomány és technika kiállításainkon, csatasorba állították a médiát. Felkapva a tudósok panaszait, lehetővé tették azok élharcosainak, hogy elmondják véleményüket a Washington Post, The Wall Street Journal és más lapok hasábjain. Míg ennek az ellentétnek az intenzitása sohasem érte el az Enola Gay-ügy szintjét, a napilapok és magazinok szerkesztői határozottan élvezték a drámai lehetőségeket a konfliktusban a Smithsonian muzeológusai és mérges külső „ügyfelek" között. Én azonban összezavarodtam. Éppen négy évvel korábban, múzeumunk egy igen hasonló kiállítása, „Az információ kora" (The Information Age) egészen más bírálatban részesült a média, sőt a Smithsonian vezetősége részéről is. A kedvezőtlen kritika 180 fokkal eltérő irányból jött, mint a „SAL"-ra célzó lövegek. Amikor „Az információ kora" 1990 májusában megnyílt, a washingtoni sajtó, mind a liberális, mind a konzervatív, támadták, hogy a „Nagy Testvér" eszköze, mert állítólag reklámozta annak a mintegy 20 számítógépes cégnek termékeit, amelyek vállalták a kiállítást. A legmegalázóbb az volt, hogy a sajtótájékoztató megnyitójában a Smithsonian titkára - mindenki meglepetésére - támadta saját intézménye kiállítását a hiányzó kulturális kitekintés miatt. Abban az időben nem volt olyan tudományos szervezet, amely kiállt volna a muzeológusok nézetei mellett, legalábbis ahogyan azokat a média és a Smithsonian maga is leírta. Ironikus módon, visszatekintve, több hasonlóság, mint különbség van „Az információ kora" és „SAL" között. Ez nem meglepő, mert sok azonos ember dolgozott mindkét kiállításon ugyanabban az intézményi környezetben. Mindkét kiállítás veretes forgatókönyvvel dicsekedhetett, kiterjedt a modern korra, durván a koroknak ugyanazokat a szakaszolásait alkalmazta, felfedte a kulturális kapcsolódásokat (a titkárság kritikája ellenére) és vizsgálta a technika és társadalom jelenlegi kérdéseit. Röviden, sem az üzenet, sem a kiállítás stílusa nem változott. Ami változott, az az ideológiai környezet. A politikai és ideológiai alap világosan eltolódott valamikor a két kiállítás megnyitása, 1990 májusa és 1994 áprilisa között. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogyha a „Tudomány az amerikai életben" az 1980-as években vagy akár az 1990-es évek elején nyílt volna meg, megkímélődött volna a legtöbb ellentéttől, vagy - ami éppen olyan valószínű - támadásokat kellett volna elszenvednie a baloldal részéről. A helyzet egészen más volt 1994-ben. A közbülső időben a tudomány és a technika belépett a kulturális háborúkba az Egyesült Államokban. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a támadás a „Tudomány az amerikai életben" ellen csak kis csatározás volt a nagyobb „tudományos háború"-ban, amelyet tudósok folytattak a tudomány és technika tanulmányok ellen - olyan könyvekben, mint Gross és Levitt hírhedt