Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Matsumoto, Eiju: Kutatások a „Mérésügyi Múzeum”-ban

1.6 Miért maradt fenn az átlós skála alkalmazása a villamos árammérőkben ? Miért rajzolták még az egyenáramú mérők skáláit is kézzel, mikor ezekben a mutató kitérésének szöge arányos volt az áram értékével? 1. A 0,2% pontosságú mérőkben, bár elvileg a mutató kitérése és a feszültség, illetve áramerősség között a kapcsolat lineáris, a máneses tér egyenlőtlensége és a gépgyártás precizitásának korlátai miatt nem lehet teljes linearitást kapni az egész skálatartományban. 2. Mind a gyártók, mind a felhasználók úgy gondolták, hogy az etalon mérőkben a mutatónak egybe kell esnie minden főbb skálajelzéssel. Akkoriban nem fogadták el a jelenlegi álláspontot, mely szerint a mutatónak nem kell egybeesnie a skálaosztásokkal, elég ha a kijelzés pontossága statisztikailag a 0,2% szóráson belül van. 1.7 Az átlós skála egyéb alkalmazásai Az átlós skálát a mérőműszerekben széles körűen használták, többek között csillagászati megfigyelő műszerekben a XVI. században, valamint az asztrolábiumban, amely a XIV. században használt navigációs műszer volt. Különféle régi műszerek, amelyek az átlós skálát használták, a mai napig fennmaradtak. Egy átlós skálájú kvadránst 125 cm rádiusszal (1800-ból) a Tadataka Ino Emlékmúzeumban őriznek Szavarában, Japánban.

7 Egy tüzérségi irányzék (1621) szerepel a Tudománytörténeti Múzeum (Museum of the History of Science) kiállításán Oxfordban. Továbbá egy asztrolábiumot (1483) őriznek a Tudománytörténeti Intézet és Múzeumban (Instituto e Museo di Storia della Scienza) Firenzében, Olaszországban.

8 2. A korai Meidzsi-korszak oktató fametszetei 2.1. Az oktatás Japánban A Mérésügyi Múzeum mintegy húszféle oktatási fametszetet őriz súlyokról és mértékekről, amelyeket a tanulók alapismereti oktatásában használtak. Megvizsgáltam ezeknek a metszeteknek a hátterét. A modern oktatás Japánban az oktatásügyi minisztérium megalapításával kezdődött 1871-ben (a Meidzsi-korszak negyedik évében), az oktatási rendszer hivatalos közzétételével 1872-ben. Akkoriban az USA és Anglia oktatási modelljeit alkalmazták. Az elemi iskolákban minden, kezdve a tanítási módszerektől az oktatási eszközök készítéséig, erős nyugati befolyás alatt állt. Az Edo-korszakban a „terakojákban", azaz elemi iskolákban a diákok és tanítók aránya 1:1 volt (azaz egy gyerekre egy tanító jutott), az újonnan bevezetett oktatási modell jelentette az „egy tanító - sok diák" rendszer kezdetét.