Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

ennek segítségével jól áttekinthető, igaz viszont, hogy nem marad teljes mértékben a tudósok belügye. A grádusok rendszere is a német mintát követte. A hierarchia csúcsán a rendes tanárok álltak, őket kiegészítették a magántanárok („privatdozent"), közöttük pedig a rendkívüli tanárok. Utóbbiak a még tanszéki elismerést nem kapott új diszciplínák kiváló művelői közül kerültek ki. Az egyetemi diplomát a doktori fokozat, majd a magántanári habilitáció követte. A német és a magyar rendszer kompatibilitását jelzi, hogy Magyarországon könnyen nosztrifikálták a német diplomákat, és a magyar habilitációt becsben tartották Németországban is.

10 A tudományos ambíciókkal rendelkező ember előtt mindkét országban hasonló perspektíva állt, legfeljebb a berlini, müncheni vagy zürichi diploma valamivel jobb megbecsülést élvezett, mint a budapesti. A különbség azonban nem volt szakadékszerű. 2. A kutatás outputja ugyancsak Németország felé irányult. Ennek kvantitatív vizsgálata elvileg lehetséges ugyan, ám ez idáig nem készült el. A történészkutatás kvalitatív vizsgálódásai azonban azt látszanak bizonyítani, hogy a magyar kutatók körében a német nyelvű közlés egészen a XIX. század végéig szinte kizárólagos szerepet játszott, minthogy a magyar nyelvű szakfolyóiratok csak a század utolsó negyedében alakultak meg. A jelentékenyebb kutatók bibliográfiájában persze ezután is bőségesen találunk német nyelvű cikkeket, amit kézenfekvővé tett az is, hogy a német szinte anyanyelvi szintű ismerete természetesnek számított. Ez utóbbit megkönnyítette, hogy Magyarország duális államot alkotott Ausztriával. A Magyar Tudományos Akadémia is bevezette a bemutatáson alapuló publikációs rendszert. A fölolvasó üléseken elhangzott előadásokat ismertette az Akadémia lapja, a Mathematikai és Természettudományi Értesítő, amelynek cikkeit a vele párhuzamos német nyelvű Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn című folyóirat is közölte, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a centrumba is eljuttassa az eredményeket. A németországi konferenciákon rendszeresen megjelentek a magyar kutatók. A Bunsen Társaság, a Deutsche Chemische Gesellschaft és más társaságok ülésein részt venni és előadni rangot jelentett, nemkülönben a német szaklapokban publikálni. A magyar tudósok mindezen csatornákat igyekeztek felhasználni arra, hogy eredményeiket a centrumba eljuttassák. 3. A magyarországi tudomány XIX. századi alapító atyái személyes tudományos kapcsolataikat egyértelműen Németország felé irányították. Bolyai János (1802-1860), a nem euklideszi geometria egyik megalapítója hadmérnökként írta meg alapvető művét, még latin nyelven. Édesapja, Bolyai Farkas (1775-1856) azonban kitűnő matematikusként szoros kapcsolatban állt szakmája vezető személyiségével, Gauss-szal, és őt kérte meg fia művének