Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Finn, Bernard S.: Technikatörténet a Smithsonian-ban – a korai évek

A helyzet drámaian megváltozott 1911 -ben egy külön Természetrajzi Múzeum (Museum of Natural History) megnyitásával. Kikerült a teljes természetrajzi anyag, vákuumot hagyva az ekkor Művészetek és Iparok Épületének nevezett épületben (Arts and Industries Building). Az így keletkezett helyet a történelmi műtárgyak hamar elfoglalták. Sajnos az ingatlannövekedést nem kísérte létszámnövekedés. A történelem muzeológusainak száma (fele részük technikai területen) több éve már nyolc körül volt és maradt még egy évtizedig. Az a gyakorlat, hogy tiszteletbeli muzeológusokat neveznek ki, elvesztette a kormányzat tetszését. A húszas évek közepén számuk valamelyest növekedett, 10 és 12 között ingadozott a második világháború alatt. Ami a helyet illeti, a műszaki gyűjtemények domináltak. A „történelem" 10%-ot kapott és a „történelmi öltözékek" további 5%-ot. Egy nagy galéria állt rendelkezésre a „csipkék", egy kicsi a fémpénzek, érmek és postai bélyegek számára. A többi helyet a „gépészeti technológia", a „textíliák", a „szén és melléktermékei", „az ásványtechnológia" és hasonlók foglalták el. Az értelmezés ünneplésekhez kötődött, akár emberek, akár egyes iparágak esetében. Ismét csak az elektromosság területén Cyrus Fieldhez és Samuel Morsehez kapcsolódó emlékkiállítások voltak, valamint egy gyűjtemény a General Electric villanykörtéiből. Carl Mitman, aki a háború előtt volt a Smithsonianban, később visszatért, hogy átvegye Maynard pozícióját (Maynard 1918-ban halt meg). Bányászmérnöki végzettséggel szenvedélyesen akarta dicsőíteni az amerikai technika vívmányait. Számára a Smithsonian kiállításai csak szegény rokonai voltak a Science Museum south-kensingtoni (London) vagy a müncheni Deutsches Museum kiállításainak. Csalódva a Smithsonian vezetőségének általa közömbösnek tartott felfogásában, 1920-ban a „Régensek testületének" és a közönségnek egy új „Műszaki és Ipari Nemzeti Múzeum" létesítését javasolta. A húszas években nem tudott elegendő támogatást nyerni, végül is csalódott a depresszió és a második világháború miatt. A háború után azonban ötlete lett az alapja általa támogatott utóda, Frank Taylor munkásságának, aki most már érvényre tudta azt juttatni a virágzó gazdaság közepette. Végül azonban Taylor úgy döntött, hogy kiterjeszti az új vállalkozás célkitűzéseit. A szerény történelmi gyűjteményeket a Művészetek és iparok épületébe helyezte és megfelelő kultúranyagot adott hozzá az antropológia részlegéből (most a Természettudományi Múzeumban). Mindennek eredménye lett a Történelem és a Technika Múzeuma (Museum of History and Technology, MHT). Ez alkalommal kimaradtak a repülőgép-gyűjtemények és velük együtt az űrjárművek gyűjteményének csírái. Ezek 12 évvel később saját múzeumukba kerültek. Az MHT korai kiállításait tárgyanként szervezték, kevés értelmezéssel. Jellemzően nem sok ilyen kiállítás volt. A kiállítási területnek kevesebb mint 30%-a volt csak kihasználva, mikor Lyndon Johnson, egyik első nyilvános el-