Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Fehlhammer, Wolf Peter: A „Deutsches Museum”, München – múlt, jelen, jövő

Ez persze jó hír volt, és határozottan jó ok néhány üveg pezsgő felbontására. Azonban hozzánk hasonlóan a McKinsey cégnél dolgozó barátaink, akik röviddel ezután újabb hat hétre jöttek tanácsadóként, azonnal tisztában voltak vele, hogy ezek az óriási lehetőségek egyúttal óriási kihívást is jelentenek a Deutsches Museum számára. Valóban ezeknek a változásoknak a volumene és dimenziói semmivel sem kisebbek, illetőleg minden tekintetben összehasonlíthatók azokkal a kihívásokkal, amelyekkel Oskar von Miller szembesült a Deutsches Museum megalapításakor az 1903. évet követő időkben. Ugyanis több mint 20 000 m

2 terület kitöltése olyan, mint néhány középméretű múzeum építése; mivel erre nincs külön költségvetés és igen komoly anyagi alapok előteremtését teszi szükségessé. Ez nem könnyű feladat, tekintetbe véve a nehéz időket, melyeket jelenleg élünk. Attól tartok, egynél is több Oskar von Millerre lenne szükség, hogy ebben a tekintetben sikeresek legyünk. Ezenfelül még igen sok tehetséges emberre is szükség van, építészekre, díszletfestőkre, belsőépítészekre, művészekre, akiktől nagyszerű munkát várunk! Beszédem zárásaként hadd szóljak a Deutsches Museum jövőjének esélyeiről és a kihívásokról, néhány javaslatról a fejlesztésre, amelyeket a Vision 2003 (Látomás 2003) anyagából merítek; továbbá szeretnék még megjegyzést tenni legaktuálisabb projektjeink, a kémia és a vásári csarnokok helyzetéről, amelyhez szívesen venném hozzászólásukat. A „Látomás 2003" féléves projekt volt, a McKinsey 6%g maximum 5 tanácsadójával, amely együttműködés - örömmel mondhatom - állandó baráti segítséggé fejlődött. Hadd hívjam fel figyelmüket újra az aktualitás igen fontos szempontjára! Érdekes módon az aktualitás, illetve a kortárs tudomány értéke a műszaki múzeumokban ezen az őszön egy londoni konferencia témája is lesz. Míg a múzeum tevékenységében a kutatás és a marketing, amelyekkel új módon kell foglalkoznunk, fontos szerepet játszik, fő feladatunkat nyilvánvalóan a kiállítások képezik, amelyek színvonalát egyre magasabbra kell emelnünk. Meg kell jegyezni, hogy a nagy kiállítások esetében letértünk a muzeológusok egyszemélyi felelősségének útjáról és ehelyett - belső és külső muzeológusokból, illetve egyéb szakszemélyzetből álló - időszakos munkacsoportokat hoztunk létre a rendezésükre. Az is világos, hogy valaminek történnie kell itt, bármilyen nehéz is az anyagi források előteremtése. A „kiszélesített oktatói küldetés" szócikk a filozófia rovatban különösen a kémiára vonatkozó terveinket érinti, mert ez a tudomány - miután az atomeneriga gyakorlatilag megbukott - most a „mumus" a német közönség szemében. Meggyőződésem, hogy a műszaki múzeumoknak és a „science center"-eknék kell valamit tenniük ebben az ügyben. Ez a véleménye a kollégák