Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Fehlhammer, Wolf Peter: A „Deutsches Museum”, München – múlt, jelen, jövő

„pénzbevételező" (mai szóhasználattal anyagi alapokat teremtő tehetségnek mondanók), ami szójátékra ad alkalmat.) Az utóbbi képességéről sok anekdota szól. E nélkül az anyagi alapokat teremtő legendás tehetség nélkül - a képen éppen egy svéd nagyiparos adományát veszi át - nem létezne Deutsches Museum. A bosszantó csak az, hogy utódaitól is hasonló tehetséget várnak el. A jelen A film második része helikopterutazásra hív minket. Innen megtekinthetjük a múzeum pompás elhelyezését az Isar-szigeten és az új repülés- és űrtechnika fiókmúzeumunkat Schleißheimben, München elővárosában. Ez utóbbi 1992 októberében nyílt meg. Egy másik, mindössze két és fél perces rövidfilm legújabb „szülöttünket" mutatja be, a vadonatúj Deutsches Museum Bonnt, amely az elmúlt év novemberében nyílt meg. Mindennek célja, hogy megismertesse a múzeumi közösséget az új „családtagokkal" és múzeumi politikánkkal, amely a szigeten fennálló helyszűkét újabb fiókmúzeumok létesítésével oldja meg. Bonn esetében még át is léptük Bajorország határát, amely ennek a létesítménynek nem egyedüli előnye. Először nyílt lehetőségünk olyasminek a kipróbálására, amire a főépületben nem kerülhetett sor, azaz Bonn lett a kísérleti telepünk. Ténylegesen ez az első, szigorúan meghatározott területet taglaló műszaki múzeum, témája: „Kutatás és technika Németországban 1945 után", ugyanakkor az első nagy kiállítás, amely valóban multiperspektivikus, integrálisán holisztikus és tematikailag összefonódott. Ezek a jelzők a Gibbons és munkatársai híres könyvében definiált „2es módozatú" ismerettermelésre is jellemzőek. Az én számomra, aki magam is a tudomány világából jöttem, a fő attrakció az volt, hogy ez a múzeum teljes egészében a kortárs tudományról szól. Hogy fogalmat alkothassanak a kiállított tárgyak abszolút időszerűségéről és a muzeológus kiváló teljesítményéről: alig egy héttel azután, hogy NüßleinVollhardt professzor asszony megtudta, hogy 1995-ben Nobel-díjjal fogják kitüntetni, és egy héttel a bonni múzeum megnyitása előtt teherautónyi laboratóriumi berendezést szállítottak a kiállítótermekbe, amelyet a drosophilakutatásokhoz használtak. Ezek a berendezések itt „versengenek" nyolc másik Nobel-díj-nyertes eszközzel és kilencven további olyan műtárggyal, amilyen a Transrapid. Gyönyörűen mutatják be talapzatokon a tudomány ezen mesterműveit, ahogy a művészetek remekeit szokták, mindegyik körül aura, mint az ikonokon. De hadd vessünk egy pillantást a koncepcióra! Durván 100 tárgyat választottak ki 34 epizód elbeszélésére, amelyek ismét 5 szekcióra, egyben metaforára és „Leitmotiv"-ra (vezérmotívum) oszlanak. Nyilvánvaló „nem rendsze-