Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Ahlström, Göran: A technika terjesztéséről. Nemzetközi kiállítások szerepe a XIX. században

tek az 1867-es és 1900-es párizsi részvételhez. Regionális bizottságokat szerveztek megyei szinten, amelyek lefedték az egész országot; feladatuk az volt, hogy kiválasszák és a kiállításra szállítsák a legjobb és legreprezentatívabb tárgyakat, amelyeket Svédország nemzetközi közönségnek bemutathatott. A végső tüzetes vizsgálatra központilag került sor. Az ország legjobb szakemberei vettek részt a megfelelő kiállítási szakterületek bizottságaiban, ami azt jelenti, hogy ezekben Svédország legismertebb és legszakképzettebb technológusai és ipari szakértői (gyárosai) működtek közre. A nemzeti, társadalmi és gazdasági fontosság, amelyet a világkiállításoknak tulajdonítottak, többek között abból is látható, hogy a központi bizottság elnöke rendszerint a trónörökös volt és, hogy a bizottság királyi bizottság volt; továbbá abból, hogy a svéd parlament, azon túl, hogy hozzájárult a svéd kiállítás finanszírozásához az illető világkiállításon, az ország számos technológusa, technikusa és szakmunkása részére biztosított utazási ösztöndíjakat. - Svédország részesedése a kiosztott díjakban körülbelül megfelel a svéd részvételnek a kiállításokon, azonban a Párizsban 1855-ben és a Londonban 1862-ben elért eredmények alapján világos, hogy általánosságban nem érte el a vezető ipari országok szintjét. Talán el lehetne azon gondolkodni, hogy Svédország esetleg túl nagy kiállítással vett részt ezeken az alkalmakon; ez talán azzal a svéd óhajjal magyarázható, hogy rehabilitálják magukat az 1851-es londoni kudarc után. Az 1867-es párizsi kiállítástól kezdve a svéd eredmények javultak, és a díjak 50-75%-át az „ipari" csoport, illetőleg a „hasznos" szektor nyerte. Ami a „megtérülést" illeti az egyes kiválasztott ipari szektorokban, a század vége felé 60-75%-os értékeket is találunk, ami azt jelenti, hogy három közül két, ill. négy közül három kiállított termék díjat nyert. Ezek a számok teljes mértékben összehasonlíthatók más európai országokéival, gyakran még jobbak is, mint pl. Nagy-Britannia eredményei. Az 1870-es évektől kezdve a kiállításokon elért eredményei alapján az Egyesült Államok egyre inkább átvette a vezető állam szerepét. Bár nem kívánom taglalni itt az egyes svéd innovátorokat és gyárosokat, akikről ebben a fejezetben szó volt (lásd alább), valószínűleg az is világosan kitűnik, hogy az ipari technológia több ágában - bányászat, vegyipar és gépipar - Svédország a műszaki és ipari ismeretek élvonalában van az 1850-es évek óta és ennek megfelelően a legmagasabb ketagóriájú díjakban részesült. - Egy nagyon fontos következtetést kell hangsúlyozni, mégpedig azt, hogy a svéd gazdasági életben igen szoros kapcsolatrendszer alakult ki, mind személyi, mind intézményi téren. A kiállítási anyag azt mutatja, hogy már a század közepén is fennállt ez a helyzet, de amint a következőkből ki fog tűnni, ez már évtizedekkel korábban is így volt. A hálózat kifejezés bizonyos értelemben alkal-