Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Ahlström, Göran: A technika terjesztéséről. Nemzetközi kiállítások szerepe a XIX. században

ló részvétel háttere előtt tárgyalni. Ugyanez vonatkozik az egyes iparágakra, vagy gyártási eljárásokra. Ez annál figyelemre méltóbb, mivel „természetesnek" tűnne a technikatörténet írásakor a kiállításokat módszeresen beépíteni a technika fejlődésének és elterjedésének elemzésébe. Abban az időben, amikor napjainkhoz képest a kommunikáció és az infrastruktúra gyengén fejlett volt, a kiállításokat és az azokon való részvételt létfontosságúnak tartották a legújabb műszaki felfedezésekről szóló információk szerzésének, valamint a saját termékek eladásának szempontjából. Továbbá a közgazdászok vitáiban a technikáról és a technika elterjedéséről - amely viták valóban csak a „hosszú hullámok" elemzésében fordultak elő - a kiállításoknak „természetes" elemnek kellett volna lenniük. Úgy tűnik azonban, hogy egészében túl primitív vagy triviális eljárásnak tartották ennek a terjedésnek az elemzését „utánzatokra" kiterjeszteni. Abban az időben, amikor a nemzetközi kapcsolatok műszaki kérdésekben nagymértékben csak személyes látogatások által jöttek létre, ezt aligha lehet triviálisnak nevezni. Ezekkel és más kérdésekkel nemrég megjelent „Műszaki fejlődés és ipari városok 1850-1914. Svédország nemzetközi perspektívában" című (1996, 251 oldal. Lund University Press/Chartwell-Bratt Ltd.) könyvemben foglalkoztam. A könyv különböző szemszögekből taglalja és elemzi a XIX. századi és a XX. század elejei nemzetközi ipari vásárok történetének fő vonásait, beleértve céljukat és hatótávolságukat Svédország ezeken a kiállításokon való részvételével együtt: milyen mértékben vett részt Svédország, mi volt a svéd kiállítások jellege és mik voltak a versengés eredményei? A részvétel jellegét és eredményeket a vezető ipari államokéihoz hasonlítva vettem figyelembe, így ez a tanulmány kísérlet Svédország műszaki és ipari színvonalának, valamint időbeli fejlődésének feltérképezéséhez nemzetközi perspektívában. Természetesen egy ilyen tanulmányhoz szükséges annak taglalása, hogyan vették figyelembe a gazdasági növekedést és a fejlődést a közgazdasági irodalomban és a gazdaságtörténetben, és hogyan terjesztik a technikát; továbbá szükséges azoknak a módszereknek a tárgyalása, amelyek segítségével a nemzetközi kiállítások elemzése lehetővé teszi az ilyen kutatást. Az alapvető gondolat az, hogy abban az időben a nemzetközi kiállítások fontos eszközei voltak a kommunikációnak és a műszaki fejlődésről meglévő ismeretek kicserélésének. A korabeli nézetek, amint a könyv rámutat - és ahogyan a fenti idézetek jelzik -, összhangban voltak egy ilyen gondolattal. Cikkemben a könyv fő fejezeteinek következtetéseit mutatom be. E fejezetek címei: „Svédország a nemzetközi kiállításokon" (II. fejezet) és „Az ipari fejlődés és a technika elterjedése" (III. fejezet). A tanulmány különösképpen a következő nyolc világkiállításon alapszik: London 1851 és 1862; Párizs