Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon Millecentenárium tudományos emlékülés (1996: május 3.) - Michelberger Pál: Műszaki fejlődés, mérnökképzés, európaiság

míthatunk külső segítségre, mindkettőhöz a hazai adottságokat jól ismerő szakemberekre lesz szükségünk. Az európai partnerek legfeljebb pénzt fognak kölcsönözni (ha a megtérülés biztos és eléggé gyors). Ezzel lényegében megválaszoltuk a harmadik kérdésünket is. Az EUcsatlakozás feltételeinek teljesítéséhez kiművelt emberfőkre van szükségünk. Szakemberek nélkül sem tervezni, sem megvalósítani nem lehet a csatlakozáshoz szükséges politikai, gazdasági, jogi lépéseket. A szakemberek képzése pedig az egyetemeken, főiskolákon, középiskolákon, egyszóval a jó és eredményes oktatáson múlik. Ennek alapvető feltétele - a jelenleg még európai mércével mérve elfogadható színvonalú - oktatás kontinuitásának fenntartása. Hangsúlyozom a kontinuitás szükségességét, mert egy új egyetem létrehozásához nem elegendő a pénz, nem elegendőek az épületek és műszerek, még a válogatott tudósok sem elegendőek (bár feltétlenül szükségesek). Egy új egyetem létrehozásához idő is (két-három évtized) kell. Az 1995 márciusi Bokros-csomag sajnos több egyetemünkön már megzavarta a kontinuitást és félő, hogy a sikeres pénzügyi politikának köszönhetően a jövőben egy sereg korábban már létezett és szükséges szakot újonnan kell majd megalapítanunk. A szakok (vagy intézmények) újra alapítása nem csak átmeneti színvonalcsökkentéssel, hanem végső soron fölösleges többletköltséggel is együtt jár. A három gondolat (közlekedés, mezőgazdaság, oktatás) nem új. A múlt században Széchenyi fogalmazta meg, én csak őt idéztem. A kiegyezés utáni fellendülés az Osztrák-Magyar Monarchiában Széchenyi reformgondolatainak a megvalósításából következett. Most egy európai méretű fellendülés előtt állunk és ehhez ismét Széchenyi programját kell elővennünk, korszerűsítenünk, monarchiái méretekről európai méretekre bővítenünk és megvalósítanunk. A szükséges közlekedési, mezőgazdasági és oktatási koncepciót nem lehet semmiféle gazdasági, pénzügyi stabilizációs programmal helyettesíteni. Jelenleg ugyanis e koncepciók hiánya vezet oda, hogy a megtakarított pénz ellenőrizhetetlen utakra vándorol. A helyzet kísértetiesen hasonlít a múlt századi arisztokráciánk külföldi költekezésére. A kiutat csak olyan koncepció kidolgozása jelenthet, amely új, értelmes célokat tűz a rejtett tőke elé is. Egy ilyen céltudatos gazdaságpolitika akkumulálhat tőkét a tudomány és kutatás számára, egyúttal meg is fogalmazhatja a feladatait. Ezek után ismét felteszem a kérdést: mit jelent számomra az európaiság és ennek milyen következményei lehetnek a mérnökképzésben? Az európaiság kérdését részben megválaszoltam az előzőekben: provinciális nézőpontok helyett összeurópai szemlélettel kell vizsgálni a gazdaságot, politikát, az egész hazai életet. Nem beszéltem azonban ennek az