Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon Millecentenárium tudományos emlékülés (1996: május 3.) - Szabadváry Ferenc: Műszaki felsőoktatás és technikai fejlődés

(1928). Ilyen volt még a rakétamotor és elképzelte már az alkotói kíváncsiság a komputert is. Nálunk is megindult a rendszeres rádióadás, sőt gyorsan fejlődött a rádiógyártó ipar is. Nálunk is megindult a légiforgalom, villamosították az első vasútvonalunkat. Új vasútvonalakkal nem tudunk dicsekedni, de nem is volt rájuk szükség. A budapesti harcokban sok kár érte a Műegyetemet, de gyorsan megindult a tanítás. Nem maradt ki szemeszter. A kialakított nagy egyetemi integráció azonban rögtön elkezdett bomlani. Legelőször még 1945-ben a mezőgazdászok és állatorvosok léptek ki, s lettek önálló Agrártudományi Egyetemmé, aztán a közgazdászok hagyták el s 1949-ben a soproni karok két részletben tették ezt. Először a bányász-kohászok, de ők nem lettek önállóak, hanem beolvadtak az új miskolci Nehézipari Egyetembe, az erdészek meg, bár kis kerülővel, az „elegáns" Faipari Egyetem néven önállósultak. Hogy a differenciálódás tökéletes legyen 1952-ben a megmaradt mérnöki mag is ketté vált. Lett a mérnök és építészkarból meg a Szolnokról felköltöző még alig létezett Közlekedési Egyetemből önálló Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. Ennek az egy portás, de két rektor elvű alapításnak létrejötte már kimondottan politikai kapcsolatokkal rendelkező személyi ambícióknak volt tulajdonítható. Aztán a megmaradt egyik kar a Gépészmérnöki is ketté oszlott, maradt az említett és lett mellette Gépgyártómérnöki Kar is. Ez a móka azonban csak egy évig tartott, akkor megint összeolvadtak. Aztán 1967-ben, 15 év múltán az Építő és Közlekedési Műszaki Egyetem is visszasétált az alma materba, ahol a már korábban megalakult Villamosmérnöki Kar mellett egy Közlekedési Kar hattá növelte a karok számát, amihez 1987-ben egy Természet- és Társadalomtudományi Kar járult. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy 1951-1957 között Hadmérnöki Karunk is volt. A történelmi József nevet 1949-ben adtuk fel, illetve kellett feladnunk és elneveztük magunkat Budapesti Műszaki Egyetemnek. Adott helyzetben ez bölcs döntés volt, lényegesen bölcsebb mint azon intézményeké, akik pl. a Rákosi Mátyás vagy Ho Si Minh és hasonló neveket választották. Bár József nádor szobrával és a nevét viselő térrel sosem volt baja a rendszernek. Nem szabad azonban elhallgatnom, hogy nagyon sok tekintetben jelentős fejlődés következett be egyetemünkön az ötvenes években. A tudományos kutatás területén, elsősorban a korszerűbb műszerek révén a kitűnő részben régi, részben új professzorok vezetésével jelentős tudományos eredményeket produkált intézményünk. Nagy tudósainkról folyamatosan, de legkorábban születésük után 100 év-