Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: Bieber Károly mestersége-mívessége

sak akarunk lenni, mindig számba kell vennünk. Ennélfogva a finom műipari tárgyaknál a készítő mesterembert legalábbis annyi felelősség éri, mint a tervezőt. Finom műipari tárgyakról szóltunk, megkülönböztetésül a közönséges, a tucatba csinált ipari készítményektől... Annyi szépség, erő és talentum van az igazi műipáros munkában, hogy igazság szerint a legnagyszerűbb tervelőművész is testvériesen megosztani kénytelen vele dicsőségét..." Lyka Károlynak e megállapítása Bieber Károly munkáira is egyértelműen érvényes, hiszen a tervező elképzelését, a mű végleges formáját a maradandó érték igényével ő valósította meg. Bieber Károly pályája a szecessziós periódus végén indult, kezdeti munkássága e művészi formakincsbe ágyazódott, ezt hozta mesterétől, majd vándorútjáról Bécsből és Berlinből örökségül. Ám e stílusmozgalmat sok évtizeddel élte túl, és amikor a szecesszió kifulladt, architekturális, de használati tárgyainál is még makacsul fel-felbukkant periférikusán a népi motívumkincs, de rövidesen a történelmi stílusok tradíciójában gyökerező művekkel jelentkezett. Munkásságában maradandó nyomot hagyott a konzervativizmus, e formavilágú műveivel be tudott kapcsolódni a kor hazai művészi vasművességének áramlatába, mert ezt kívánta tőle a Szekfű Gyula által találóan aposztrofált „neobarokk társadalom", amely főleg a nagy barokk mesterek eredményeinek átvételében látta a művészi vasművességről való elképzelésének megtestesülését, de az akkori kormányzat is ezt a stílustörekvést támogatta. A második világháború után a múltra támaszkodó formavariáció még felbukkan művein és keretül szolgál fantáziájához, de a kor művészi áramlata őt is megérintette és át tudta törni önnön korlátjait. A történelmi formák egyszerűsítésével, sommázó előadásmóddal a simább, letisztultabb formák felé vezető útra lépve több, korunk gondolatvilágában fogant művet hozott létre, noha a magában mélyen szunnyadó, de esetenként hangot is adó meggyőződése alapján a művészi kovácsolás alapvetően konzervatív voltát bizonygatta. Végül is magasabb szintű formai-technikai megoldásokkal megtalálta az utat napjaink vasművességéhez és ez akkor is igaz, hogyha a nagyot lépett mai vasművességünk már nem is tekintheti etalonnak újabb műveit, ha nem is sikerült a történelmi stílusok formavariációitól, illetve annak hatásától minden esetben maradéktalanul elszakadnia. Munkásságának igazi értéke elsősorban nem kimagasló művészi teljesítményéből fakad, nem állítható, hogy művei az örökkévalóságnak kínálkoznak. Rendkívüli alkotást valójában nem tudhat magáénak, ám nagy fogékonysága volt az igényes technikai megoldások iránt. A művészi kovácsolás eleven hagyományaival alkotott, jelesen kivitelezett művei igazolják mesterségének alapos ismeretét.