Technikatörténeti szemle 22. (1996)

KRÓNIKA - Vámos Éva Katalin: Kiállítás Bíró László József magyar–argentin feltaláló életművéről, a golyóstoll történetéről

1636-ban Schwenter Dániel matematikus feltalált egy készüléket. Ez három, egymásba illesztett tollból áll, amely a tintát tárolja és egy negyedik, kihegyezett tollban végződik. Kétszáz évvel később egy Scheller nevű német mérnök olyan fémcsövet gyárt, amelynek faragott libatoll hegye van. A XIX. században a fémcső helyett aranycsövet használtak, amely tartósabb és puhább volt, de változatlanul libatollban végződött. A felfedezésnek nagy sikere volt, és Lord Byron az első írók közé tartozott, akik ezt a tollat használták. Tekintettel arra, hogy a libatoll nagyon hamar elkopott, gömbölyűre csiszolt drágakővel igyekeztek azt helyettesíteni. Ettől kezdve a feltalálók versengtek egymással azért, hogy jobb írószerszámot teremtsenek, olyat, amely biztos és időálló, mert a tintafoltok elcsúfították az írott szövegeket. 1841-ben az angol Malet felfedezi az ozmium-irídiumból készült kemény tollhegyet. 1884-ben Waterman biztosítási ügynök megteremti az első modern töltőtollat, amelynek dugattyúja van a tinta számára. 1888-ban, az Atlanti-óceán másik oldalán Parker György, a radiotelegrafía tanára, megunva, hogy folyton javítania kell hallgatói tollát, új töltőtollat tervezett, és néhány hét alatt 36 tollat gyártott. 1907-ben három hamburgi férfi - egy mérnök, egy bankár és egy kereskedő - társult egy töltőtollgyár alapítására. így született meg a híres Montblanc, amelynek legendás azonossági száma 4810, amennyi a Montblancnak Európa örök hóval takart legmagasabb hegycsúcsának magassága méterben. Ezért van fehér pötty a toll tetején. 1908-ban egy másik amerikai, Sheafer Walter az első szivattyús rendszerű töltőtollat szabadalmaztatja. Hemingway, az író - annak ellenére, hogy neki dedikáltak egy példányban gyártott töltőtollat - ceruzával írt, egy pult előtt állva, negyedrét hajtott papíron, gyakran javítva írását, mert tökéletességre törekedett. Amikor Párizsban élt, a kávéházakban is a pultra támaszkodva írt, és nem tűrte, hogy félbeszakítsák. Ha egy érdekes fiatal nő közeledett hozzá, megnézte, ivott egy korty whiskyt, és tovább írt. „Én kizárólag ehhez a füzethez és ehhez a ceruzához tartozom" - mondta a barátainak. Az ilyen szenvedélyes írás volt az, amely a középkori szerzeteseket arra bírta, hogy a kolostorok íróasztalai mögött szorgosan dolgozva alkossák meg a gyönyörű kéziratokat tollal, színesen és aranyfestékkel, finom, csillogó kalligráfiával, amelyek megmaradtak az utókornak. A toll mind az irodalomnak, mind a művészetnek leghűségesebb szerszáma volt - és maradt - arra, hogy történeteket meséljenek, vagy mesteri rajzokat készítsenek vele. Botticelli, Raffaello, Rubens, Michelangelo, Rembrandt, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Picasso, Dali és sok más művész akadt, akik tollúkkal egzotikus tájakat, családi jeleneteket, álomfantáziákat rajzoltak. A finom vonal, a nyugtalanító árnyékok, a könnyű körvonalak képesek kevés esz-