Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

Ortodox moszlim gondolkodók, mint al-Ashari és al-Ghazzali, Isten voluntarista bemutatását a Koránban az okkazonalizmus korai formájára alakították. Idegenkedtek a következetes természettörvény ideájától, mint ami korlátozza, hogy Allah bármikor azt tegyen, amit akar. Mai moszlim fundamentalisták körömszakadtáig ellenállnak, hogy a természettörvény ideája becsússzon a moszlim gondolkodásba a moszlim országok iparosodása következtében.

37 Jónéhány entellektüel a moszlim országokban most a panteista beállítottság felé sodródik, épp oly könnyen, mint ahogy Avicenna és Averroes felkarolták az arisztotelészi determinizmust. Mindkét esetben bizonyos fajta palástolás is szükségesnek bizonyult. Az eredményesség, amellyel a panteizmusnak mindig ellenálltak a kereszténységen belül, sokat köszönhet megtestesülés dogmájának, amely tanítás teljesen idegen a zsidó és moszlim gondolkodásban. A megtestesülés dogmája, tehát a tanítás a monogenész-rő\ azaz az egyszülött Fiúról, aki Krisztus, nem mulasztotta el, hogy erős gát legyen a panteizmus ellen.

38 A panteizmus görög-római formájában a világegyetem nem volt más, a világegyetemtől magától nem reálisan különböző isteni elvből való „monogenész" azaz „egyszülött" emanació. János apostolnak Krisztusra, az „egyszülöttre" vonatkozó hivatkozásai ennélfogva hatalmas szemantikai és tanításbeli szakítást jelentettek a klasszikus korral. A tudománytörténészeknek még fel kell fedezni ezt a szakítást, mint eszközt a tudomány középkori eredetének megértéséhez. Ez a szakítás volt végül is felelős a modern tudomány középkori kisarjadásának egy másik arculatáért. Mivel a megtestesült Igébe vetett hit a középkori gondolkodás légkörévé vált, hatásos ellenállást tudott teremteni a katharok és rokon szekták ellen. Ma illik, hogy a tudósok úgy mutassák be a katharokat, mint a hatalomra éhes, türelmetlen Egyház ártatlan áldozatait.

39 A szóban forgó tudós társaság nagyon rövidlátó a tudomány sorsát és szerencséjét illetően. A tudomány középkori sarjadása csírájában semmisült volna meg, ha a katharok és hozzájuk kapcsolódó csoportok által kultivált anyag iránti gyűlölet szabott volna mintát a középkori kultúra számára. Ugyanaz a tudósság következetlen is, mivel az anyag elleni ellenséges érzületet tápláló katharok bennfoglalt magasztalását a modern anyagi komfort piadesztáljáról hirdetik, amelyet éppen a tudomány tett lehetővé. A modern tudomány természetesen önnönmaga bumerángjává válhat a modern embernek, ha nem is annyira anyagimádása, de legalább is az anyagi javak imádata következtében. De abból a célból, hogy létrejöjjön, a modern tudomány feltételezett egy pozitív hozzáállást az anyag iránt, egy olyan attitűdöt, amelyről nem gondoskodtak a katharok, de még a klasszikus ókor sem. Itt a mechanikai mesterségeket legjobb esetben csak tűrték azok,