Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

rendelkeznie, egy olyan autonómiával, amely nem szükségképpi, hanem esetleges a Teremtő választása szerint. Ezen a választáson dől el, hogy a Teremtő egyetlen univerzumnak ad realitást a végtelen számú lehetséges univerzum közül. Következésképpen az égi szféra és a bolygók Buridanusz szerint nem a Teremtővel való kvázi-fizikai érintkezés révén mozognak, aki ez esetben Arisztotelész Első Mozgatójává degenerálódna, hanem inkább egy impetus (mozgásmennyiség, momentum) által, amelyet a teremtés pillanatában kapnak meg. Buridanusz hozzáteszi ehhez a nagyon jelentős ponthoz, hogy az égitestek csökkenés nélkül megőrzik ezt az impetust, mivel mozgásuk a világegyetem súrlódás nélküli szférájában történik. Ennyit annak érdekében, hogy Buridanusz elővételezte Newton első mozgási törvényét. Ez ellentmondani látszik Koyré és sok tanítványa és követője felfogásának. Számukra a modern tudományhoz való nagy áttörés a körmozgásos tehetetlenségről az egyenes vonalú mozgás tehetetlenségére való átváltás volt. De sokkal lényegesebb volt a folytonos érintkezéstől létrejött mozgásról egy kezdeti pillanatban megkapott impetus által létrejött mozgásra való áttérés. Ha az utóbbi áttérés nem történt volna meg, a körmozgásos tehetetlenségről az egyenes vonalúra való áttérés sem történhetett volna meg. Más szóval, amennyiben a tudomány a mozgásban lévő dolgok kvantitatív tanulmányozása, és Newton első törvénye az alapja a többi törvényének, jogos a modern tudomány lényegileg középkori eredetéről beszélni. Továbbá, a középkori eredet keresztény eredet is egyúttal annak a ráhatásnak szempontjából, amelyet Buridanusz gondolkodására a semmiből és időben történő teremtés keresztény dogmája tett. Ez a második pont, amelyet Clagett és Grant nem hangsúlyozott kellőleg. Buridanusz benne élt egy széleskörű intellektuális miliőben, amely tudatosan erre a dogmára hagyatkozott. Ez volt a nélkülözhetetlen feltétele annak a rákövetkező népszerűségnek, amelyet az impetus-elmélet a keresztény nyugaton élvezett. Még jobban értékelhetjük ennek a pontnak a jelentőségét, ha fél szemmel a középkori zsidó és moszlim miliőre tekintünk. Meglepőnek látszik, de a semmiből és időben történő teremtés tanítása sokkal kevésbé volt kiemelve a zsidó, mint a keresztény kultúrkörben. Például a teremtésre vonatkozó sok hivatkozása közül, amelyet Alexandriai Philo tett, csak egy tartalmaz kétségtelen csatlakozást a semmiből való teremtéshez.

34 Akkor is, akárcsak ma, a liberális zsidó entellektüelek különös szimpátiával fordultak ahhoz, amit úgy nevezhetünk, hogy Spinóza-féle panteizmus.

35 Az ortodox judaizmuson belül irányzattá vált, hogy kerüljenek olyan kérdéseket, amelyek nincsenek kifejezetten a héber Bibliában.

36 Itt pedig az ember hiába keresi a semmiből való teremtés explicit állítását.