Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

bolygók és a csillagok tehetetlenségi mozgása még körpályás volt. Innen Alexandre Koyré makacs ragaszkodása, hogy a modern fizika eredete, amely bizonyos értelemben a tehetetlenségi mozgás eszméjének eredete, nem helyezhető a középkorba, hanem a XVII. századi tudományos forradalomba.

32 De Buridanusz tehetetlenség fogalma annyira nem galilei-szerű, mint Koyré hiszi? Koyré Galilean Studies (Études galiléennes) könyve valóban meggyőző megcáfolása Duhem fő megállapításainak?

33 Ezekre a kérdésekre adott feleletek attól a mélyreható pillantástól függenek, hogy mi van Arisztotelész mozgásra vonatkozó elgondolása mögött. Számára a mozgás fogalma mindig magában foglalja, ilyen vagy olyan módon, hogy a mozgó testnek folyton érintkezésben kell maradnia a mozgatóval. Ez az érintkezési mód lehet természetesen majdnem „spirituális", mint az a vágy, amivel az égi szférák öröktől fogva sóvárognak az Első Mozgató felé. Az utóbbi, ne felejtsük ezt el, minden valószínűség szerint egy még „magasabb" égi szféra, talán túl a csillagok szféráján, de bizonyára nem egy Teremtő. Kevésbé „spirituális", és tényleg finoman fizikai vagy „éteri" az a folytonos kontaktus, amely által, Arisztotelész szerint, az állócsillagok szférájának mozgása áttevődik a bolygókra. Vizsgálva a teljesen fizikai mozgások okát a holdpálya alatt, Arisztotelész az antiperistasis fogalmára utal, amely szerint egy lövedék azért mozog, mert a levegő, amelyet szétvágott, mögötte összezárul és ez löki folytonosan előre a lövedéket. Mi lehetett Arisztotelész megfontolása, hogy nem tette kritika tárgyává ezt a meglehetősen abszurd gondolatot? Mélyreható tekintetre van itt szükség, mégpedig olyanra, amely vitathatatlanul teológiai tekintet. Arisztotelész természetesen egy panteista vallás fogalmaiban gondolkodott, amely számára minden mozgásnak a világmindenségben össze kellett kapcsolódnia, mégpedig egészen speciális módon: mindegyiknek kontaktusban kellett lennie minden másikkal anélkül, hogy valahol reális kezdés lett volna. Ezért az antiperistasis fogalma Arisztotelész számára úgy mutatkozott, mint ami az ő mozgáselméletének általános eszméjéhez tartozik, és forrása a mozgatónak a mozgatottal való folytonos érintkezése. Ez az idea végső soron az ő hitén alapult, hogy az univerzum teremtetlen és öröktől mozgásban van. Pontosan ez a félreérthetetlenül teológiai pont volt az, ami miatt Buridanusz szakított Arisztotelésszel. Buridanusz, a középkori keresztény számára a világ időben lett teremtve, ahogyan a IV. Lateráni Zsinat ezt kifejezetten definiálta. Más szóval számára a világegyetem múltja, vagy a mozgás múltja, ami azt illeti, szigorúan véges volt. Továbbá nem úgy mint Arisztotelész Első Mozgatója, a Teremtőnek lényegileg különbözőnek kellett lennie az univerzumtól. Ennek eredményeképpen az univerzumnak autonómiával kellett